Aki olvasta Orwell 1984 című regényét, az nehezen fogja elfelejteni a félelmetes teleképet. Azt a tévé-féleséget, amely egy kamerával van egybeépítve, és a nap 24 órájában megfigyelés alatt tartja az embereket.
Ez az a készülék, amit kikapcsolni soha sem lehet, legfeljebb lehalkítani. A legmagasabb beosztású pártemberek is, mint O’Brien csak percekre bújhatnak ki a felügyelete alól. Ezen keresztül “informálja” az állam a polgárait, de a reggeli tornákat is így végeztetik Winston Smith-szel és a többi párttaggal. Ez a gép a hatalom, a totális diktatúra fenntartásána eszköze.
2007. október. archívuma.
Mesterséges intelligenciának (MI vagy AI – az angol Artificial Intelligence-ből) egy gép, program vagy mesterségesen létrehozott tudat által megnyilvánuló intelligencia. A fogalom legtöbbször szorosan kötődik a számítógépekhez.
Bár a mesterséges intelligencia eredendően a tudományos-fantasztikus irodalom terméke, napjainkban a számítástudomány jelentős ágát képviseli, amely intelligens viselkedéssel, tanulással, és a gépek adaptációjával foglalkozik. Így például szabályozással, tervezéssel és ütemezéssel, diagnosztikai és fogyasztói kérdésekre adott válaszadás képességével, kézírás-, beszéd- és arcfelismeréssel. Egy olyan tudományággá vált, amely a valós életbeli problémákra próbál válaszokat adni. A mesterséges intelligencia rendszereket napjainkban elterjedten használják a gazdaság- és orvostudományban, a tervezésben, a katonaságban (haditechnikában), sok elterjedt számítógépes programban és videojátékban.
A mesterséges intelligencia kutatást két fő iskolára oszthatjuk: a hagyományos MI-ra és a számítási intelligenciára (Computational Intelligence, CI).
A hagyományos MI elsősorban a jelenleg gépi tanulásként osztályozott módszerekből áll, amelyet a formalizmus és a statisztikai analízis jellemez. A terület ismert még szimbolikus MI, logikai MI, tiszta MI (neat AI), és GOFAI (jó, régimódi mesterséges intelligencia) neveken is.
A számítási intelligencia az interációs (lépésenkénti) fejlődést vagy tanulást helyezi előtérbe (például a paraméterhangolást a kapcsolat alapú rendszerekben). A tanulási folyamat gyakorlati tapasztalatokon alapul, nem szimbolikus MI vagy számítástechnikai módszereket használ.
A két fő irányvonal elemeit próbálták ötvözni a hibrid intelligens rendszerekben, amelyekben a szakértői rendszerek következtetési szabályait hozzák létre neuronhálózatok, vagy a statisztikai tanulás képzési szabályainak segítségével.
A mesterséges intelligenciát az emberi, illetve az állati értelemre próbálják visszavezetni.
René Descartes a 17. század elején úgy gondolta, az állatok teste nem több egy összetett gépnél. 1642-ben Blaise Pascal létrehozta az első mechanikus, digitális számológépet. Charles Babbage és Ada Lovelace programozható számológépeken dolgoztak.
Bertrand Russell és Alfred North Whitehead kiadta a Principia Mathematica-t, ami forradalmasítja a formális logikát. 1943-ban Warren McCulloch és Walter Pitts kiadták Az idegi működés logikai alapjai (A Logical Calculus of the Ideas Immanent in Nervous Activity) című művüket, amellyel megalapították a neururonhálózatok elméletét.
Az 1950-es évek meglehetősen aktív időszak volt a mesterséges intelligencia kutatásban.
1956-ban John McCarthy megalkotta a “mesterséges intelligencia” kifejezést az első, a témának szentelt konferencián Dartmouthban. Ő fejlesztette ki a Lisp programozási nyelvet.
Ezt követően Alan Turing megalkotta a Turing-tesztet, az intelligens viselkedés tesztjét, mely alapján egy számítógép akkor intelligens, ha a gép előtt ülő felhasználó nem tudja azt az embertől megkülönböztetni. Ennek feltételei a nyelv megértése, a tudás reprezentációja, az automatikus következtetés, a gépi tanulás és a mesterséges látás (alak- és formafelismerés).
Később Joseph Weizenbaum létrehozta az ELIZA-át, egy rogersi pszichoterápiát megvalósító beszélgető robotot (chatterbot).
Az 1960-as és 1970-es évek alatt Joel Moses bemutatta a szimbolikus érvelés hatékonyságát az első sikeres tudásrendszer-alapú programjában, melyet Macsyma-nak nevezett el. Marvin Minsky és Seymour Papert kiadták Perceptrons című művüket, amelyben az egyszerű neuronhálózatok lehetőségeinek határait mutatták be. Alain Colmerauer kifejlesztette a Prolog programozási nyelvet. Ted Shortliffe az első szakértői rendszerként is emlegetett munkájában bemutatta a szabály alapú rendszerek jelentőségét a tudásábrázolásban és az orvosi diagnózisban és terápiában alkalmazott következtetésekben.
Hans Moraveck fejlesztette ki az első számítógép által vezérelt járművet, amely önállóan navigál elszórt akadályokkal berendezett pályákon.
A 1980-as években általánosan elterjedtté vált az először 1970-ben Paul John Werbos által leírt neuronhálózatok és a visszaterjesztés (backpropagation) algoritmusok együttes alkalmazása. Az 1990-es években több jelentős eredményt ért el a mesterségesintelligencia-kutatás és több fontos MI alkalmazás került bemutatásra.
1997-ben a Deep Blue nevű sakkszámítógép hat játszmában legyőzte a történelem legerősebbnek tartott sakknagymesterét, Garri Kaszparovot. De ez a siker nem jelenti az emberi gondolkodásra képes gépek megszületését.
A DARPA kijelentette, hogy az első öbölháborúban végrehajtott logisztikai műveletek mesterséges intelligenciai módszerekkel történt támogatása több megtakarítást eredményezett, mint az amerikai kormány addigi összes mesterségesintelligencia-kutatásra fordított kiadása.
Egy másik iránya az MI-kutatásnak a fordítógépek kifejlesztése. Már 1946-ban felmerült az ötlet, a számítógépet fordítási célra használják fe. Mintegy másfél évtizeden keresztül folytak a kíséletek, részeredmények iszsülettek (az első fordítást egy IBM 701-es számítógépen készítették 1954. január 7-én, oroszról angolra). A fordítások kezdetben alig érétk el az erthetőség határát. A kudarcokból a szakemberek rájöttek arra, hogy a számítógép csak akkor tud jó fordítást készíteni, ha “érti” is a nyelvet, azaz a fordításhoz szemantikai, sőt pragmatikai ismereteket is fölhasznál. A “LOGOS” program például a szabályok alapján minden szónál eldönti, hogy a szótárból milyen szót vagy kifejezést válasszon ki, és milyen nyelvtani formát adjon neki. A fordított szöveg még emberi szerkesztésre szorul, de így is jelentősen növeli a fordítói munka termelékenységét. Az ATLAS II nevet viselő rendszert az jellemzi, hogy a forrásszöveg ellemzésételválasztották a célszöveg generálásától.
Néhány “intelligens” robot már más helyen is az ember segítségére van. Ha nem vagyunk otthon, őrzi a lakást, vagy a gyerekekre vigyáz. Hív minket, ha probléma van, felismeri a családtagok arcát és hangját.
Legkedvesebbek számomra a sci-fi-ben a robotok. Mindig van velük valami galiba. A technika fejlettsége már-már lehetővé teszi a robotok létrehozását és alkalmazását, ezért kell okulnunk a tudományos-fantaszikus irodalomban előforduló óvó példákból.
Így hát bűn lenne ezt a kategóriát nem a 2001. Űrodüsszeia híres számítógépével kezdeni. HAL a Discovery űrhajó fedélzeti számítógépe. 1968 óta vörös optikai szeme a rideg gépi logikát szimbolizálja. Általa ismerhettük meg, hogyan viselkedik egy gép, ha lelkiismeret-furdalása van. Kétségbeesésében el akarja pusztítani a körülötte lévőket. Szinte sajnáljuk, mikor David Bowman, a Discovery űrhajósa kikapcsolja őt.
Philip K. Dick egyik műve a Figyel az ég. A könyv elején egy atomerőmű látogatáson résztvevő csoport balesetet szenved a reaktornál. A balesetben eszméletüket vesztik a látogatók, és elindul a világok közti utazás. De ezek a világok csupán az agyuk szüleményei, a valós világ torz vetületei, módosított képei. Olyan világokba kerülnek, melyeknek minden egyes részlete saját elméjük kreálmánya.
Az első világ, melyben tudatukhoz térnek, egy öreg, nyugdíjas katona világa, aki mélyen vallásos, és az elvek embere. Ebben a világban a vallás feljebb való a tudománynál, a bűnt természeti csapás követi, mint például a hazugságot sáskajárás követ.
De a gondolatot tovább víve. Élhetőbb világ lenne, ha egy úgynevezett Isten figyelné minden rezdülésünket? Ha félnénk a megtorlástól, a rossz cselekedeteink utáni következményektől? Előrébb tartana a világ, ha az egyház kezében lenne az államirányítás? Ha a tudomány fejlődésének irányát a vallás szabná meg?
A hetedik Galaktikában jelent meg Francis Carsac A Sors hegyén című novellája.
A történet Terai Laprade-ról, és Leóról, egy féloroszlánról szól. Az Ophir-II-re utaznak, ahol Terai az Inter Banyaműveknél kap geológusként munkát. A bolygón egy érdekes faj él, a fogpiszkálók. Nevüket alkatukról kapták, mivel olyan vékonyak, akár a fogpiszkáló. Közülük a felnőttek úgy élnek, mintha nagy bánat nyomná szívüket. Lassan járnak, arcuk életúnt. Ellentétben az fiatalokkal, akik vidámak, nagyokat nevetnek. Az Bányaművek orvosa próbálta kivizsgálni a rejtélyt, de sem valamilyen vírust, sem egyéb más okot nem talált. Később Terai megtudja, hogy az ifjak a Sors hegyén afféle felnőtté avatáson esnek át, de közülük nem mindenki tér haza.
És ott van az öreg geológus-tudós, aki azóta issza magát minden este le, amióta a Határt átlépte és a Sors hegyén járt. Azt állítja, tudja, hogy mikor fog meghalni.
Esemény eseményt követ, mígnem Laprade és Leó elindulnak a Sors hegyére. Egy barlang szűk járatain mennek keresztül, lápvidéken kelnek át. Egy hatalmas sziklához érnek, melynek tövében csontokat pillantanak meg, a sziklafalba lépcső van mélyesztve. Fölmennek rajta, és egy templom termébe lépnek be, ahol egy gép várja őket.
Egy Riának nevezett bolygó értelmes lényének agya van a gépbe zárva. Az Akneászok leigázták a Ria bolygót, rabszolgaságba taszítva annak civilizációját. Mert az Akneászok kihalófélben voltak, és mivel nekik el kellett tűnniük, úgy gondolták más faj se maradjon utánuk. És megalkották a számítógépeket, amelyek megmondják a jövőt. A fogpiszkálókat hívósugaraival csalogatta a templomba, és mikor megtudták sorsukat, a mélybe vetették magukat.
A jövőtemplomban lévő számítógép azt mondja, hogy ő nem befolyásolja a jövőt, szenzorokat küld az időbe, és csakis az egyén jövőjét látja. Az egyén meglátja sorsát, de utána szabadon dönt.
De vajon azért ölik meg magukat a fogpiszkálók, mert megtudták, hogy öngyilkosok lesznek? Vagy ez a végzetük? Vajon végső tettüket szabad akaratukból cselekszik? Jövőjük ismeretében vajon tudnának-e azon változtatni?
Egy bizonyos, a fogpiszkálók számára a számítógép volt az isten.
Mert a gép energiája elfogy miután közli Teraival és Leóval jövőjüket, és Terai szétrombolja a gépet.
01. Véletlenül a micro-n ütöd be a PIN-kódodat.
02. Több éve nem pasziánszoztál rendes kártyával.
03. 15 különböző telefonszámod van egy háromtagú családhoz
04. E-mailt küldesz a melletted ülő embernek.
05. Azt mondod, azért nem tartod a kapcsolatot a régi ismerősökkel, mert nincs meg az e-mail címük.
05. Négy éve ugyanannál az íróasztalnál ülsz, de közben három különböző cégnél dolgoztál.
07. A főnököd nem tudná elvégezni a te munkádat.
08. Felhívod a családot, hogy tudd meg otthon vannak-e, miközben hajtasz be a garázsba.
10. Minden tévéreklám végén szerepel egy internetcím.
11. Ha elmész otthonról a mobiltelefonod nélkül (amit életed első 10, 20 ,30 ,40 évében nem is ismertél), pánikba esel és máris visszamész érte..
12. Reggel az első, hogy bekapcsolod a számítógépet, még mielőtt kimész kávéért a konyhába.
13. Mosolyogsz és bólogatsz miközben ezt olvasod.
14. Még rosszabb: pontosan tudod kinek fogod ezt továbbküldeni.
15. Túl elfoglalt vagy, hogy észre vedd, hogy nincs 9-es a listán.
16. Tényleg megnézted, hogy nincs 9-es a listán.
17. Gondolom az sem tűnt fel hogy két 5 van a listán.
18. Ezt is megnézted, újra..
19. ..és most mosolyogsz magadon.
Douglas Adams sosem tagadta ateista nézeteit, és ez meg is nyilvánul a könyveiben. A legszembetűnőbb példa erre a Galaxis Útikalauzban szereplő Bábel-hal, mely bizonyítja Isten nemlétét.
Douglas Adams az Útikalauz írásakor valami egész különlegeset talált ki a szereplők nyelvi különbségeinek áthídalására. Nem akarta velünk elhitetni, hogy az univerzum összes lénye beszél angolul, és nem is valami csoda fordítógépet írt a történetbe, hanem a Bábel-halat.
De hallgasuk meg, mit mond a Galaxis Útikalauz Stopposoknak:
- A Bábel-hal - mondta csöndesen a GALAXIS Útikalauz - kicsi, sárga és pióca alkatú, s valószínűleg a legfurcsább lény a világegyetemben. Agyhullám-energián él, mégpedig nem a hordozójáén, hanem azokon, amelyek kívülről érik a hordozóját. A beérkező agyhullám-energiák összes tudat alatti mentálisfrekvenciáját abszorbeálja, és testébe építi. Majd exkrementumként a hordozója agyába üríti azt a telepatikus mátrixot, amely a tudatos mentálisfrekvenciák, és a hordozó elme beszédközpontja idegi jelzéseinek kombinálásából adódik. Mindez gyakorlatilag azt jelenti, hogy aki egy Bábel-halat dug a fülébe, az azonnal megért bárkit bármilyen nyelven. A ténylegesen hallott beszédelemek dekódolják azt az agyhullámmátrixot, amelyet a Bábelhal táplál a hordozója agyába. Mármost bizarrul valószínűtlen, hogy pusztán az evolúció tiszta véletlenje eredményeképpen létrejöhet valami, ami ennyire észbontóan hasznos. Ezért néhány gondolkodó egyenesen Isten nem létezésének végső és legkézenfekvőbb bizonyítékát látja benne.
E gondolkodók nagyjából így érvelnek:
- Nem vagyok hajlandó rá - mondja az Úr -, hogy létezésemről bizonyítékot szolgáltassak. Mert a bizonyíték kizárja a hitet, s hit nélkül én semmivé válok. - A Bábel-hal viszont - így az Ember - kész lebukás, nem? Sose fejlődött volna ki véletlenül. Tehát létezésedet bizonyítja; ez esetben pedig a saját érvelésed alapján nem létezel. Quod Erat Dernonstrandum.
- A fenébe - mondja az Úr. - Erre nem is gondoltam-és menten felszívódik egy logikai buborékban.
- Ez könnyen ment - mondja az Ember, és gyorsan megpróbálja bebizonyítani, hogy a fekete az fehér, míg el nem gázoltatja magát a legközelebbi zebránál. Legtöbben a mérvadó teológusok közül úgy vélik, hogy ez az érvelés annyit se számít, mint egy pár dingókutyavese. Ez azonban nem gátolta meg Oolon Colluphidot abban, hogy szép kis vagyont keressen, mikor ezt a vitát választotta Ez Majd Végre Betesz az Úrnak című sikerkönyve fő témájául.
Mindez nem akadályozta meg, hogy a szegény Bábel-hal hatásosan lerombolja a különféle fajok és kultúrák közti összes kommunikációs akadályt, és így több és véresebb háború okozójává váljék, mint bárki vagy bármi a történelem folyamán.
(részlet Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak című művéből)
Azt hiszem ez mindent elárul, úgyhogy nem is szaporítom tovább a szót.
Mikor Wiener Neustadtban jártunk az ottani építőipari szakiskolában, láttuk, hogy van náluk egy speciális, úgynevezett laptop osztály. Az osztály minden tanulója kap az iskolától egy laptopot, majd elektronikus formátumban kapják meg az aznapi óra anyagát, illetve a házi feladatokat is. Nem kell tankönyveket venniük minden évben. Így pénzt takarítanak meg és óvják a természetet, mert nem kell a papír miatt kivágni a fákat.
Egyébbként elterjedt volt a laptop más osztályokban is. Egy német órát látogattunk meg, és láttuk, hogy két laptop egymásnak háttal van fordítva és focis játék fut rajtuk. A gyerekek leleményesek, hálózatba kötötték a gépeket, és játszottak rajtuk. Szét is lettek ültetve, nem vicc. A másik az első padban kezdett el filmet nézni hordozható számítógépén. Hát fegyelem az nem nagyon volt.
Szakközépiskolában még nem nagyon látom értelmét, de főiskolán, egyetemen előnyös lehet a laptop használata. Bármikor bármit tanulhatunk rajta a lyukas óráinkban, a WiFi, vezetéknélküli hálózat révén bármihez hozzáférhetünk.
Csak érdekeségképpen kezdem el összegyűjteni, hol, milyen formában fordul elő isten a sci-fi-ben. Kis i-vel írtam direkt. Nem kifejezetten a Bibliai Istenre gondolva. Nem szeretnék én ebbe mélyebben belemenni, mert nem vitatom a vallásosság értelmét. Nem szeretnék senkit sem megsérteni írásommal.
Akkor ez lenne:
Palmer Eldritch a mélyűrben találkozik egy idegen létformával, amely képességeiben több az embernél. Ki lehet ez a lény? Egy számkivetett, akit száműztek saját fajától.
Philip K. Dick saját elmondása szerint látott valami arcot az égen, melynek éles fogai voltak. Mikor ezt a papnak említette, a pap azt mondta, a sátánt látta.
De ha nem a sátán volt? Ha isten volt, aki gonosz szándékú?
Ez a könyv egyik feltevése, ebből a látomásból vette Philip K. Dick az ötletet. És Palmer Eldritch stigmái az acélfogsor, a robotkéz, és a szenzorszemek.
Hozzászólások