Hadiösvény Sci-Fi Blogja

Mesterséges intelligenciának (MI vagy AI – az angol Artificial Intelligence-ből) egy gép, program vagy mesterségesen létrehozott tudat által megnyilvánuló intelligencia. A fogalom legtöbbször szorosan kötődik a számítógépekhez.
Bár a mesterséges intelligencia eredendően a tudományos-fantasztikus irodalom terméke, napjainkban a számítástudomány jelentős ágát képviseli, amely intelligens viselkedéssel, tanulással, és a gépek adaptációjával foglalkozik. Így például szabályozással, tervezéssel és ütemezéssel, diagnosztikai és fogyasztói kérdésekre adott válaszadás képességével, kézírás-, beszéd- és arcfelismeréssel. Egy olyan tudományággá vált, amely a valós életbeli problémákra próbál válaszokat adni. A mesterséges intelligencia rendszereket napjainkban elterjedten használják a gazdaság- és orvostudományban, a tervezésben, a katonaságban (haditechnikában), sok elterjedt számítógépes programban és videojátékban.
A mesterséges intelligencia kutatást két fő iskolára oszthatjuk: a hagyományos MI-ra és a számítási intelligenciára (Computational Intelligence, CI).
A hagyományos MI elsősorban a jelenleg gépi tanulásként osztályozott módszerekből áll, amelyet a formalizmus és a statisztikai analízis jellemez. A terület ismert még szimbolikus MI, logikai MI, tiszta MI (neat AI), és GOFAI (jó, régimódi mesterséges intelligencia) neveken is.
A számítási intelligencia az interációs (lépésenkénti) fejlődést vagy tanulást helyezi előtérbe (például a paraméterhangolást a kapcsolat alapú rendszerekben). A tanulási folyamat gyakorlati tapasztalatokon alapul, nem szimbolikus MI vagy számítástechnikai módszereket használ.
A két fő irányvonal elemeit próbálták ötvözni a hibrid intelligens rendszerekben, amelyekben a szakértői rendszerek következtetési szabályait hozzák létre neuronhálózatok, vagy a statisztikai tanulás képzési szabályainak segítségével.
A mesterséges intelligenciát az emberi, illetve az állati értelemre próbálják visszavezetni.
René Descartes a 17. század elején úgy gondolta, az állatok teste nem több egy összetett gépnél. 1642-ben Blaise Pascal létrehozta az első mechanikus, digitális számológépet. Charles Babbage és Ada Lovelace programozható számológépeken dolgoztak.
Bertrand Russell és Alfred North Whitehead kiadta a Principia Mathematica-t, ami forradalmasítja a formális logikát. 1943-ban Warren McCulloch és Walter Pitts kiadták Az idegi működés logikai alapjai (A Logical Calculus of the Ideas Immanent in Nervous Activity) című művüket, amellyel megalapították a neururonhálózatok elméletét.
Az 1950-es évek meglehetősen aktív időszak volt a mesterséges intelligencia kutatásban.
1956-ban John McCarthy megalkotta a “mesterséges intelligencia” kifejezést az első, a témának szentelt konferencián Dartmouthban. Ő fejlesztette ki a Lisp programozási nyelvet.
Ezt követően Alan Turing megalkotta a Turing-tesztet, az intelligens viselkedés tesztjét, mely alapján egy számítógép akkor intelligens, ha a gép előtt ülő felhasználó nem tudja azt az embertől megkülönböztetni. Ennek feltételei a nyelv megértése, a tudás reprezentációja, az automatikus következtetés, a gépi tanulás és a mesterséges látás (alak- és formafelismerés).
Később Joseph Weizenbaum létrehozta az ELIZA-át, egy rogersi pszichoterápiát megvalósító beszélgető robotot (chatterbot).
Az 1960-as és 1970-es évek alatt Joel Moses bemutatta a szimbolikus érvelés hatékonyságát az első sikeres tudásrendszer-alapú programjában, melyet Macsyma-nak nevezett el. Marvin Minsky és Seymour Papert kiadták Perceptrons című művüket, amelyben az egyszerű neuronhálózatok lehetőségeinek határait mutatták be. Alain Colmerauer kifejlesztette a Prolog programozási nyelvet. Ted Shortliffe az első szakértői rendszerként is emlegetett munkájában bemutatta a szabály alapú rendszerek jelentőségét a tudásábrázolásban és az orvosi diagnózisban és terápiában alkalmazott következtetésekben.
Hans Moraveck fejlesztette ki az első számítógép által vezérelt járművet, amely önállóan navigál elszórt akadályokkal berendezett pályákon.
A 1980-as években általánosan elterjedtté vált az először 1970-ben Paul John Werbos által leírt neuronhálózatok és a visszaterjesztés (backpropagation) algoritmusok együttes alkalmazása. Az 1990-es években több jelentős eredményt ért el a mesterségesintelligencia-kutatás és több fontos MI alkalmazás került bemutatásra.
1997-ben a Deep Blue nevű sakkszámítógép hat játszmában legyőzte a történelem legerősebbnek tartott sakknagymesterét, Garri Kaszparovot. De ez a siker nem jelenti az emberi gondolkodásra képes gépek megszületését.
A DARPA kijelentette, hogy az első öbölháborúban végrehajtott logisztikai műveletek mesterséges intelligenciai módszerekkel történt támogatása több megtakarítást eredményezett, mint az amerikai kormány addigi összes mesterségesintelligencia-kutatásra fordított kiadása.
Egy másik iránya az MI-kutatásnak a fordítógépek kifejlesztése. Már 1946-ban felmerült az ötlet, a számítógépet fordítási célra használják fe. Mintegy másfél évtizeden keresztül folytak a kíséletek, részeredmények iszsülettek (az első fordítást egy IBM 701-es számítógépen készítették 1954. január 7-én, oroszról angolra). A fordítások kezdetben alig érétk el az erthetőség határát. A kudarcokból a szakemberek rájöttek arra, hogy a számítógép csak akkor tud jó fordítást készíteni, ha “érti” is a nyelvet, azaz a fordításhoz szemantikai, sőt pragmatikai ismereteket is fölhasznál. A “LOGOS” program például a szabályok alapján minden szónál eldönti, hogy a szótárból milyen szót vagy kifejezést válasszon ki, és milyen nyelvtani formát adjon neki. A fordított szöveg még emberi szerkesztésre szorul, de így is jelentősen növeli a fordítói munka termelékenységét. Az ATLAS II nevet viselő rendszert az jellemzi, hogy a forrásszöveg ellemzésételválasztották a célszöveg generálásától.
Néhány “intelligens” robot már más helyen is az ember segítségére van. Ha nem vagyunk otthon, őrzi a lakást, vagy a gyerekekre vigyáz. Hív minket, ha probléma van, felismeri a családtagok arcát és hangját.