Minap került a kezembe a Szívességháló rekláma. Újabb közösségi portál, ha eddig nem lett volna elég választék. “A Szívességháló egy új, kölcsönös szívességadáson alapuló közösségi oldal, melynek tagjai vállalják, hogy segítenek egymáson, ezzel is jobbá téve apránként a világot.” Hm… Ám ezúttal, mint azt már sokan kitalálhatták, szívességeken alapul az emberek egymás közti kapcsolata. Amolyan cserekereskedelemként tudnám én elképzelni. “Mindenki szívességpontokat gyűjt, vagy költ el. Ahhoz, hogy felkérhess valakit egy szívességre, rendelkezned kell azzal a szívességpont mennyiséggel, amit szívességtársad kér a feladat teljesítéséért.” Huhh. Szóval egy hamis személyi a regisztrált okmányirodai dolgozótól fél disznóba kerül, körülbelül. Kis szerencsével ez az oldal is tele lesz reklámmal, ugyanis a Tic Tac cégér lóg a fejlécben. Idebiggyesztem azért az elérhetőségét: www.szivesseghalo.hu.
2007. november. archívuma.
László Zoltán: Lyukak az égen
2007. november. 28. s a többi és Sci-fi-s regények, novellák-ban. 0 HozzászólásLászló Zoltán Lyukak az égen című novellája a Metagalaktika v9.5-ben jelent meg. A történet két szálon fut, párhuzamosan ismerhetünk meg egy szürke irodai dolgozót és egy világokat elpusztító entitást.
N., az irodai dolgozó pontos nevét nem ismerjük, de nem is fontos, mert sajnos oly sok emberre ráillenek tulajdonságai. N. amolyan tucat ember, azt teszi amit a társadalom elvár tőle. Szokásainak rabja, szekrényében felboríthatatlan rend honol: öltönyei, ingei a napok szerint vannak sorbarendezve. Mindennap jól megszokott napirendje szerint kel föl, és megy munkába. Irodában dolgozik egy fakban, ahol egyedül végzi monoton munkáját. Nem beszél munkatársaival, akik azt sem vennék észre, ha az egyik nap nem menne dolgozni.
N. magányosan él egy olyan szalagházban, melynek bejárati ajtaja egy másik dimenzióba nyilik, és így lakása nem a valós térben foglal helyet. Tehát a helyhiány nem szab gátat a nagyvárosok terjeszkedésének, viszont a vidéki városok teljesen elnéptelenednek.
Egy reggel különös esemény zökkenti ki N.-t unalmas hétköznapjaiból. A divatból vett hatalmas IKEA-s szekrénye mögül fény szűrődik ki, ám a szigorú napirend miatt nincs ideje felkutatni annak forrását. A következő nap korábban kel föl, hogy megvizsgálhassa a jelenség okát. Riadtan veszi tudomásul, hogy valamiféle anomália keletkezett szobája falán, ugyanis a szekrény mögött szívárványszínű folt található.
N. ki is hívja a szerelőt, aki neki szöges ellentéte. Laza megjelenésű: szerszámövébe csimpaszkodik, és közben rágózik. Szabadidejében szép tájakon motorozik. N. irigyli is ezért őt.
A novellából kiderül, hogy mi történik a folttal a falon és a világokat elpusztító entitással. Olvassátok el, és megtudjátok!
A szótár hat évvel ezelőtt december környékén jelent meg. Én akkor az Est Fm 98.6-on hallottam róla. Készítői, Huszár Péter és Trunkó Bence egy délutáni műsorban szerepeltek.
A szótár előszavából (amit a szótár szerint utólag szoktak megírni, ellentétben az utószóval, amit meg előleg) :
Ez a könyv a Magyar Köztársaság legnagyobb kincséről szól!
Ez a kincs nem a föld mélyén lapul, nem is a bankok páncéltermeiben, nem lehet kivinni a tőzsdére, és még GDP-nkbe sem számít bele.
Ez a kincs ugyanis a magyar nyelv!
A nyelvünk, amely hallatlanul gazdag és folyton változik: a szavak új értelmet kapnak, új szavak születnek, mások eltűnnek, hogy majd évtizedekkel később esetleg teljesen más jelentéssel jelenjenek meg újra. Nyelvünk a leggazdagabb humorforrás, és a legnemesebb játékszerünk is. A könyv szerzői játszanak ezzel a kinccsel. A játék során a szavak szokatlan jelentéseit fedezhetjük fel, bár az is lehet, hogy ez volt az eredeti jelentése, csak eddig félreértelmeztük…
Néhány kedvencem:
BAKTERIOLÓGUS: Vasúti alkalmazottak fertőző betegségeit kutató orvos.
JAVÍTÓINTÉZET: Ezermesterek oktatási központja.
JUH: Gyapjas háziállat vidám felkiáltása.
A szótár végén a közreműködők kaptak helyet, mint például:
ACH ILLÉS sarkkutató
HEPE HUPA fekvőrendőr
INTER FERENC fizikus
SIHU HUBA vasutas
ZÁPORESŐ TIVADAR meteorológus
A kiadványt Trunkó Barnabás hasonlóan félreértelmező rajzai díszítik.
J. J. Abrams a Lost és az Alias sorozatok kitalálójának legújabb mozifilmje. Először a titokzatos számsorral illették a filmet, de most látom, hogy Cloverfield címet is kapta. Az első trailer-t úgy készítették el, mintha kézikamerával lenne fölvéve. Nagy robbanás, repül az amerikai szabadságszobor feje az utca közepére. A második trailer-ben már többet mutatnak, sikoltozó, rohanó emberek, lövöldöző katonák, tankok, és a többi.
Pár évvel ezelőtt a Világok Harcát is hasonló felhajtás előzte meg. Az első bemutatókból nem derült ki, kik vagy mik támadták meg a Földet. Persze most sem tudjuk meg, milyen ellenség dönti romba az emberi javakat. Szörny-e? Ufo-e? Nem tudni.
Ha olyan jó film lesz, mint a Világok Harca, akkor tetőfokára hág a rettegés a mozikban! 
Csak sokat reklámozzák ezt a filmet, és ez gyanús… remélem tévedek.
Már vártam, hogy mikor lesz a következő Galaktika előadás, aztán ma reggel kaptam az alábbi levelet:
Dátum: 2007. nov. 22. Csütörtök 22:59:40
Feladó: Galaktika Magazin
Tárgy: [Galaktika Magazin Newsletter]: Sci-fi vagy valóság?
Galaktika Magazin Hírlevél
Az információs tudomány hatása a XX. századi magyar novellairodalomra címmel meghirdetett előadáson vesz részt meghívott előadóként Németh Attila, S. Sárdi Margit irodalomtörténész, valamint Kovács T. Mihály a holnapi nap folyamán.
Témák:
- a sci-fi története, előzmények az irodalomtörténetben
- a sci-fi magyar kezdetei,
- a Galaktika története, és “progresszív ellenállása”,
- monográfiák-klasszikusok: Alapítvány, Zsoldos,
- sci-fi és fantasy,
- díjak, fórumok, szervezetek,
- napjaink magyar írói.
Az előadást az ELTE-BTK (Múzeum krt. 4-6.) B épületében, a 172-es teremben tartják, 11.30-13.00-ig.
Ennek nagyon megörültem, meg is néztem, hogy hova is kell mennem pontosan. Aztán 11:15-re elmentem a megjelölt helyre, de csak az üres termet találtam. Ó, elnéztem valamit, gondoltam magamban. Megkérdeztem a dolgot a portán, meg egy diáktól, senki nem tudott semmit. Meg hogy egyiptológia előadás lesz-e? Mondtam, hogy én konkrétan Galaktika előadásra pályáznék, meg hogy S. Sárdi Margit. Nem-nem, nem is itt tanít, volt a válasz. Hátha a főportán többet tudnak, átmentem az A épületbe. Onnan a harmadikra irányítottak, mondván, ott van amit keresek. A harmadikon félve néztem körül, mégsem biztos, hogy én ezt keresem. Pár diák jött le a lépcsőn, tőlük kérdeztem, mit tudnak a keresett előadásról? S. Sárdi Margitot mondtam nekik, mire ők rögtön: Persze, negyediken van az irodája. Föl, jobbra, balra. Végül csak megtaláltam. Bekopogtam, S. Sárdi Margit Kovács T. Mihállyal beszélgetett az irodában, tőlük kérdeztem, mikor, hol lesz az előadás. Azt mondták déltől a megjelölt helyen. Végülis fél egykor el is kezdődött az előadás… beszélgetés. 
A teljesség igénye nélkül az előadásról:
S. Sárdi Margit dobta föl a témát: Wells és Verne közötti különbségek. Verne “találmányai” megvalósultak, Wells-é viszont nem. Ekkor került szóba a soft és hard sf. Verne úgymond földhözragadtabb volt, mint Wells.
A nyomtatott könyv jövőjéről esett szó. Az új fejlesztésű e-lapról, mely kis golyók segítségével jeleníti meg a szöveget. A golyók két oldaluk fekete és fehér, és elektromos impulzus hatására forgatják őket úgy, hogy azokból szöveg álljon össze. A hanghordozók analógiájára próbálták a könyv jövőjét előre vetíteni. Úgy ahogy a bakelitet leváltotta a magnószalag, aztán jött a cd, és azt követte az mp3, úgy válhat a könyv is kizárólag letölthető formátumúvá.
Az adathordózokról beszélgettek, azok időtállóságáról. A régi 5.25″ floppyt ma már nem olvassa semmilyen meghajtó, valamint az adathordozók anyaga is elöregszik. Még a papír is savas kémhatású, a légnedvesség miatt 40 év múlva a benne lévő vegyszerek hatására leperegnek róla a betűk. Aztán, hogy az internetet lehet-e illetve érdemes-e archiválni. Valamint arról az archíválási metódusról, melynél letárolják az adat kiolvasására megfelelő eszközt és annak megépítésének technológiáját.
Aztán szó volt a mesterségesen előállított élelmiszerekről, mint pl. argentin marhahús, vagy a fejeskáposzta előállításáról.
Végül Tücsi az új HiperGalaktikát mutatta meg, és így zárult az előadás.
S. Sárdi Margit mondta, hogy december 7-én újra Kovács T. Mihály lesz a vendég, ezúttal az A épületben. Szóval mindenkinek ott a helye!
Kedves Fairylona,
szeretnék Neked ezzel a virtuális virággal boldog születésnapot kívánni!
Igaz, hogy nem illatozik, de nem kell vázába tenni és nem hervad el sosem.
Az alábbi oldal erotikus tartalmú képállományokat tartalmaz, melyek megtekintését 18 éves korhatár alatt nem ajánlom!
Az ötletet Merras blogjából szedtem.
Donnie Darko egy élénk fantáziával és ésszel megáldott 16 éves kamasz, aki egy amerikai kisvárosban él. 1988. október 2-án az éjszaka közepén egy repülőgép-hajtómű zuhan a gimnazista fiú szobájára. De Frank, egy kétlábon járó szörnynyúl hívásának engedelmeskedve Donnie kimegy a házból, és így megmenekül a szerencsétlenségtől. Odakint az óriásnyúl szörnyű tényt közöl a sráccal: 28 nap, 6 óra, 42 perc és 12 másodperc múlva eljön a világvége…
Innen csak az olvassa tovább, aki már látta a filmet!!
Continue reading ‘Donnie Darko’
A virtuális valóság a számítógép által létrehozott mesterséges, a valóságban nem létező világ. Ebbe a világba, a virtuális térbe próbálja magát a felhasználó minnél jobban beleélni. Lehetővé válik számára, hogy egy másik világba nyerjen betekintést, és hogy azt befolyásolni tudja. A virtuális valóság felhasználójának érzékszerveit úgy kell “becsapni”, hogy az ne tudja megkülönböztetni a virtuális teret a valóságtól, és így teljes legyen az élmény, a jelenlét érzete.
Ehhez a virtuális valóságnak különböző szabályokat kell betartania. Ahhoz hogy a felhasználó elhiggye, a virtuális térben tartózkodik, belső nézetből kell látnia virtuális kezeit, testét, szükséges, hogy a virtuális világ tárgyai megfoghatók legyenek. A virtuális világban soha nem látott vagy hallott dolgokat tapasztalhatunk, de ezeknek a dolgoknak kitapasztalhatóaknak és következeteseknek kell lenniük. Az elképzelt világ törvényszerűségeinek ugyanúgy megismerhetőknek kell lenniük, mint a valóságos világ jelenségeinek. Ám ezek a törvényszerűségek ugyanakkor befolyásolhatók, sőt megváltoztathatók a felhasználó tervező fantáziája szerint.
A virtuális valóság létrehozásához úgynevezett nyomkövető rendszerek szükségesek, amelyek a felhasználó testének, kezeinek, fejének helyzetét határozzák meg. Valamint szükségesek tapintási rendszerek az erő és a nyomás visszacsatolására, audio rendszerek a hangok generálására, mind a térbeli helymeghatározásra, képgeneráló rendszerek a vizuális jelenetek létrehozására, és képmegjelenítő rendszerek.
A virtuális valóságnak három típusát különböztetjük meg egymástól.
Az első az, amikor kis tévéképernyőkkel és fülhallgatókkal ellátott sisakot és speciális kesztyűt használunk. Ezek az eszközök a számítógéphez csatlakoznak, és a felhasználás célja szerint különféle hang- és grafikus hatásokra programozzák be ezeket. A szükséges képek a sisakban, a kis képernyőn jelennek meg, s olyan szögben állnak, hogy az emberi agyban háromdimenziós kép keletkezzék belőlük. Ahogyan az ember a fejére veszi ezt a sisakot, a tévéképek teljesen betöltik a látóterét, és nyomban teljesen körülveszi a virtuális valóság. A fejhallgatóból pedig jönnek a képekhez tartozó hangok. A sisak és a kesztyű érzékelőkkel van ellátva: azok révén szerez tudomást a számítógép fej- és kézmozdulatainkról. Ha körültekintünk, vagy hátrapillantunk, a számítógép azonnal kiszámítja, hogy vajon mit láthatnánk abból a nézőpontból. Mindez valós időben történik. A kesztyű segítségével még virtuális tárgyakat is megfoghatunk, felemelhetjük, sőt érezhetjük őket, és változtathatunk környezetünkön, például azzal, hogy odébb tesszük őket.
A virtuális valóság második típusa kamerákat használ, hogy nyomon kövesse a felhasználó képét a virtuális világban; ebben a világban szintén megragadhatjuk, és odébb mozdíthatjuk a tárgyakat. Az ilyen rendszerek egyszerre több résztvevő jelenlétére is lehetőséget adnak.
A harmadik típus lényege, hogy háromdimenziós képeket vetítünk egy nagyméretű, görbe képernyőfelületre, és ez a görbültség még inkább elhiteti a felhasználóval, hogy egy virtuális valóság részese. Ez a benyomás még tovább fokozható háromdimenziós szemüveg viselésével.
A virtuális környezet létrehozásához nagyon nagy teljesítményű számítógépekre van szükség. A tökéletes utánzás érdekében legalább 8000*8000-es felbontásra lenne szükség. Ezért a virtuális világok még meglehetősen messze állnak a tökéletességtől, ám a virtuális valóságot mégis sok területen alkalmazzák.
A katonaság költi a legtöbb pénzt a virtuális rendszerekre. Hadművelet szimulátort, katonai oktatórendszereket készítenek, de repülési szimulátorokat is fejlesztenek, melyek a polgári repülésben is jól hasznosíthatók.
Az építészetben a virtuális modellek nem csak a látványt szolgálják, hanem segítségükkel olyan hibák és ütközések is láthatóvá válnak, amelyek a papíron elbújnak a mérnökök szeme elől. Ezekkel a modellekkel ki tudják próbálni, hogy minek milyen hatása lesz. Pl.: egy házon kicserél egy ablakot szélesebbre, annak milyen következménye lesz.
A közlekedést segíti elő a személyautókban alkalmazott modern helymeghatározási (GPS) és távközlési (GSM) technológiák, egy egyszerű kézi számítógép segítségével lehetővé teszik a virtuális valóság modellezését digitális térképek formájában.
Sebészeti műtéteket gyakorolhatnak az orvostanhallgatók virtuális közegben, ahol megtapasztalhatók a közvetlen fizikai reakciók. Programot fejlesztettek ki kifejezetten égési sérülések kezelésére. A virtuális valóság segítségével csökkenthető a fájdalomhoz kapcsolódó agytevékenység.
A szórakoztatásban is nagy szerepet kap a virtuális tér. Számítógépünkön játszhatunk ebben a világban, élhetjük benne második életünket, de különböző korok és világok csatáit is megvívhatjuk.
Hozzászólások