A virtuális valóság a számítógép által létrehozott mesterséges, a valóságban nem létező világ. Ebbe a világba, a virtuális térbe próbálja magát a felhasználó minnél jobban beleélni. Lehetővé válik számára, hogy egy másik világba nyerjen betekintést, és hogy azt befolyásolni tudja. A virtuális valóság felhasználójának érzékszerveit úgy kell “becsapni”, hogy az ne tudja megkülönböztetni a virtuális teret a valóságtól, és így teljes legyen az élmény, a jelenlét érzete.
Ehhez a virtuális valóságnak különböző szabályokat kell betartania. Ahhoz hogy a felhasználó elhiggye, a virtuális térben tartózkodik, belső nézetből kell látnia virtuális kezeit, testét, szükséges, hogy a virtuális világ tárgyai megfoghatók legyenek. A virtuális világban soha nem látott vagy hallott dolgokat tapasztalhatunk, de ezeknek a dolgoknak kitapasztalhatóaknak és következeteseknek kell lenniük. Az elképzelt világ törvényszerűségeinek ugyanúgy megismerhetőknek kell lenniük, mint a valóságos világ jelenségeinek. Ám ezek a törvényszerűségek ugyanakkor befolyásolhatók, sőt megváltoztathatók a felhasználó tervező fantáziája szerint.
A virtuális valóság létrehozásához úgynevezett nyomkövető rendszerek szükségesek, amelyek a felhasználó testének, kezeinek, fejének helyzetét határozzák meg. Valamint szükségesek tapintási rendszerek az erő és a nyomás visszacsatolására, audio rendszerek a hangok generálására, mind a térbeli helymeghatározásra, képgeneráló rendszerek a vizuális jelenetek létrehozására, és képmegjelenítő rendszerek.
A virtuális valóságnak három típusát különböztetjük meg egymástól.
Az első az, amikor kis tévéképernyőkkel és fülhallgatókkal ellátott sisakot és speciális kesztyűt használunk. Ezek az eszközök a számítógéphez csatlakoznak, és a felhasználás célja szerint különféle hang- és grafikus hatásokra programozzák be ezeket. A szükséges képek a sisakban, a kis képernyőn jelennek meg, s olyan szögben állnak, hogy az emberi agyban háromdimenziós kép keletkezzék belőlük. Ahogyan az ember a fejére veszi ezt a sisakot, a tévéképek teljesen betöltik a látóterét, és nyomban teljesen körülveszi a virtuális valóság. A fejhallgatóból pedig jönnek a képekhez tartozó hangok. A sisak és a kesztyű érzékelőkkel van ellátva: azok révén szerez tudomást a számítógép fej- és kézmozdulatainkról. Ha körültekintünk, vagy hátrapillantunk, a számítógép azonnal kiszámítja, hogy vajon mit láthatnánk abból a nézőpontból. Mindez valós időben történik. A kesztyű segítségével még virtuális tárgyakat is megfoghatunk, felemelhetjük, sőt érezhetjük őket, és változtathatunk környezetünkön, például azzal, hogy odébb tesszük őket.
A virtuális valóság második típusa kamerákat használ, hogy nyomon kövesse a felhasználó képét a virtuális világban; ebben a világban szintén megragadhatjuk, és odébb mozdíthatjuk a tárgyakat. Az ilyen rendszerek egyszerre több résztvevő jelenlétére is lehetőséget adnak.
A harmadik típus lényege, hogy háromdimenziós képeket vetítünk egy nagyméretű, görbe képernyőfelületre, és ez a görbültség még inkább elhiteti a felhasználóval, hogy egy virtuális valóság részese. Ez a benyomás még tovább fokozható háromdimenziós szemüveg viselésével.
A virtuális környezet létrehozásához nagyon nagy teljesítményű számítógépekre van szükség. A tökéletes utánzás érdekében legalább 8000*8000-es felbontásra lenne szükség. Ezért a virtuális világok még meglehetősen messze állnak a tökéletességtől, ám a virtuális valóságot mégis sok területen alkalmazzák.
A katonaság költi a legtöbb pénzt a virtuális rendszerekre. Hadművelet szimulátort, katonai oktatórendszereket készítenek, de repülési szimulátorokat is fejlesztenek, melyek a polgári repülésben is jól hasznosíthatók.
Az építészetben a virtuális modellek nem csak a látványt szolgálják, hanem segítségükkel olyan hibák és ütközések is láthatóvá válnak, amelyek a papíron elbújnak a mérnökök szeme elől. Ezekkel a modellekkel ki tudják próbálni, hogy minek milyen hatása lesz. Pl.: egy házon kicserél egy ablakot szélesebbre, annak milyen következménye lesz.
A közlekedést segíti elő a személyautókban alkalmazott modern helymeghatározási (GPS) és távközlési (GSM) technológiák, egy egyszerű kézi számítógép segítségével lehetővé teszik a virtuális valóság modellezését digitális térképek formájában.
Sebészeti műtéteket gyakorolhatnak az orvostanhallgatók virtuális közegben, ahol megtapasztalhatók a közvetlen fizikai reakciók. Programot fejlesztettek ki kifejezetten égési sérülések kezelésére. A virtuális valóság segítségével csökkenthető a fájdalomhoz kapcsolódó agytevékenység.
A szórakoztatásban is nagy szerepet kap a virtuális tér. Számítógépünkön játszhatunk ebben a világban, élhetjük benne második életünket, de különböző korok és világok csatáit is megvívhatjuk.
0 Hozzászólás - “Virtuális valóság”