László Zoltán Lyukak az égen című novellája a Metagalaktika v9.5-ben jelent meg. A történet két szálon fut, párhuzamosan ismerhetünk meg egy szürke irodai dolgozót és egy világokat elpusztító entitást.
N., az irodai dolgozó pontos nevét nem ismerjük, de nem is fontos, mert sajnos oly sok emberre ráillenek tulajdonságai. N. amolyan tucat ember, azt teszi amit a társadalom elvár tőle. Szokásainak rabja, szekrényében felboríthatatlan rend honol: öltönyei, ingei a napok szerint vannak sorbarendezve. Mindennap jól megszokott napirendje szerint kel föl, és megy munkába. Irodában dolgozik egy fakban, ahol egyedül végzi monoton munkáját. Nem beszél munkatársaival, akik azt sem vennék észre, ha az egyik nap nem menne dolgozni.
N. magányosan él egy olyan szalagházban, melynek bejárati ajtaja egy másik dimenzióba nyilik, és így lakása nem a valós térben foglal helyet. Tehát a helyhiány nem szab gátat a nagyvárosok terjeszkedésének, viszont a vidéki városok teljesen elnéptelenednek.
Egy reggel különös esemény zökkenti ki N.-t unalmas hétköznapjaiból. A divatból vett hatalmas IKEA-s szekrénye mögül fény szűrődik ki, ám a szigorú napirend miatt nincs ideje felkutatni annak forrását. A következő nap korábban kel föl, hogy megvizsgálhassa a jelenség okát. Riadtan veszi tudomásul, hogy valamiféle anomália keletkezett szobája falán, ugyanis a szekrény mögött szívárványszínű folt található.
N. ki is hívja a szerelőt, aki neki szöges ellentéte. Laza megjelenésű: szerszámövébe csimpaszkodik, és közben rágózik. Szabadidejében szép tájakon motorozik. N. irigyli is ezért őt.
A novellából kiderül, hogy mi történik a folttal a falon és a világokat elpusztító entitással. Olvassátok el, és megtudjátok!
0 Hozzászólás - “László Zoltán: Lyukak az égen”