Hadiösvény Sci-Fi Blogja

Halványan derengett, hogy ilyen is volt nemrégen a tévében. Hát most előástam az internetes adatkupacból. Az első és a harmadik részt néztem eddig meg, és azok nagyon tetszettek. A második részt technikai okok miatt eddig még nem volt lehetőségem megtekinteni, ugyanis még nem találtam meg.
De utólag is pótolhatom lemaradásom, mert az egyes epizódok nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz. A téma persze ugyanaz: science fiction. De nem az a lézerfegyveres, űrcsatás, “én vagyok az apád”-os. Hanem elgondolkodtató, emberi érzelmeket bemutató. A negyven perces részeket Stephen Hawking narrátolja.
Az első epizód, A Clean Escape címmel, John Kessel történetéből készült Judy Davis és Sam Waterston szereplésével. A filmből kiderül, hogy az USA bevetette műholdas atomfegyverét. Erre az összes nagyhatalom ugyancsak kilőtte atomrakétáit, a Földön nukleáris tél honol. Ám aki mindezért felelősségre vonható, az elvesztette emlékezetét úgy 2007 környékén. Úgyszólván nem emlékszik az elmúlt 20 évére. Egy pszichiáternő próbálja meggyógyítani, hogy feleljen tetteiért.
A harmadik rész nekem még jobban tetszik. Címe Jerry Was a Man, és ez egy robotos történet! Robert A. Heinlein története egy aknakeresőrobotról szól, akire már nem tart igényt a hadsereg. Egy gazdag házaspár női tagja eszébe veszi, hogy ő megmenti ezt a szeretnivaló robotot. A bírósági tárgyaláson aztán kiderül, mennyire emberi ez a robot. A rész egyik szereplője Malcolm McDowell, akit senkinek sem kell bemutatnom, viszont mindenki ismeri.

Az új AVP film az Alien filmek tinihorror változata. Makulátlan amerikai kisváros, amiről a balhé közepette kiderül, hogy nem is olyan kicsi. A seriff terepjárója patyolattiszta, sehol egy sárfolt. A férfiak férfiasak, a nők nőiesek, a gyerekek gyerekesek. A gyerekek alatt azt a pár tinédzsert értem, akikkel megismerkedhetünk a film elején. Ismeretlen színészek. Nem képességeik miatt kerülhettek a filmbe, inkább kinézetük miatt. (Női színészekre értem! ) A Ripley hasonmásverseny győztese Reiko Aylesworth lett. Ugyanis ő alakítja azt a katonaasszonyt, aki géppuskával a kezében védelmezi kislányát.
Ugyan minden szerepkőről megtudjuk, hogy ki kicsoda, de amint elszabadul a pokol, ez már semmit sem számít. Nyugodtan el is felejthetjük, hogy ki kinek volt az ellensége, barátja. Így kicsit felesleges köröknek tartom a szereplők ilyen szintű bemutatását.
Dehát végülis nem az emberek miatt készült a film. Az Alienekben és a Predatorban kell gyönyörködnünk. Míg az Predatort rendesen mutatják, addig az Alieneket csak úgy ahogy. Csak a fejét, csak a lábát, csak a kezét. Az egész alakosak meg csak körvonalazódnak a sötétség miatt. Itt is megusztatták az egyik Alient, mint a negyedik részben. De ezúttal kevesebb ideig mutatták az úszó Alient. Sokszor a Predator maszkján keresztül “élvezhetjük” a filmet. A maszk csíkos, szokás szerint valami hőkép féleséget mutat, közben ömlik az eső. Na hát így már tényleg művészet Alienre vadászni.
A jelenetek kiszámíthatóak. Lehet tudni, hogy mikor próbálják a feszültséget fokozni, és hogy mikor fog történni is valami.
Kedvenc szereplőm az ezredes lett. Nem sokat szerepel, de akkor legalább jól. Valamint tetszik a Predator bolygó!