Az új AVP film az Alien filmek tinihorror változata. Makulátlan amerikai kisváros, amiről a balhé közepette kiderül, hogy nem is olyan kicsi. A seriff terepjárója patyolattiszta, sehol egy sárfolt. A férfiak férfiasak, a nők nőiesek, a gyerekek gyerekesek. A gyerekek alatt azt a pár tinédzsert értem, akikkel megismerkedhetünk a film elején. Ismeretlen színészek. Nem képességeik miatt kerülhettek a filmbe, inkább kinézetük miatt. (Női színészekre értem! 
) A Ripley hasonmásverseny győztese Reiko Aylesworth lett. Ugyanis ő alakítja azt a katonaasszonyt, aki géppuskával a kezében védelmezi kislányát.
Ugyan minden szerepkőről megtudjuk, hogy ki kicsoda, de amint elszabadul a pokol, ez már semmit sem számít. Nyugodtan el is felejthetjük, hogy ki kinek volt az ellensége, barátja. Így kicsit felesleges köröknek tartom a szereplők ilyen szintű bemutatását.
Dehát végülis nem az emberek miatt készült a film. Az Alienekben és a Predatorban kell gyönyörködnünk. Míg az Predatort rendesen mutatják, addig az Alieneket csak úgy ahogy. Csak a fejét, csak a lábát, csak a kezét. Az egész alakosak meg csak körvonalazódnak a sötétség miatt. Itt is megusztatták az egyik Alient, mint a negyedik részben. De ezúttal kevesebb ideig mutatták az úszó Alient. Sokszor a Predator maszkján keresztül “élvezhetjük” a filmet. A maszk csíkos, szokás szerint valami hőkép féleséget mutat, közben ömlik az eső. Na hát így már tényleg művészet Alienre vadászni.
A jelenetek kiszámíthatóak. Lehet tudni, hogy mikor próbálják a feszültséget fokozni, és hogy mikor fog történni is valami.
Kedvenc szereplőm az ezredes lett. Nem sokat szerepel, de akkor legalább jól. Valamint tetszik a Predator bolygó! 
Szerintem kifejezetetten sikeresebb lenne egy olyan AvP, ahol maga a Predator lenne a főszereplő, az ő civilizációjával, univerzumával; rá és az Alienekre lenne helyezve a hangsúly, az emberek pedig nyíltan csak eledelként volnának jelen. Vagy nem is kellenének. Bár vért spriccelni és visítozni megfelelnek
Arra szívesebben befizetnék a moziban, mint a Requiemre.