“Ha Yagher kihajol az ablakon, és felnéz északra, akkor az innenső parton is láthatna néhány házcsoportot. De nem hajol ki. Neki elég, hogy tudja: ott is vannak épületek.”
Yagher, leírása alapján, amolyan Apapírrasokatír. Hosszú, hasáig érő, fehér szakáll. Meztelen felsőtest. Mogorva arc. Ő az, akinek ha nincs kedve, akkor nem hajol ki. Az a lényeg, hogy megtehetné.
Nemere István új könyvéről van szó, az Elveszettekről. Még csak a 80. oldal környékén járok. Eddig Robinson Crusoe története keveredik a Legyek urával. Ugyanis hőseink egy fura szigetre keverednek, ami ugye már kiderült a könyv hátuljáról is. Nagyon olvasmányos regény, olvastatja magát. Fiatalabb korosztálynak is tudom ajánlani. A történet elbeszélése könnyen érthető. Az idősebb korosztálynak érdekes lehet a szereplők viselkedésének nyomonkövetése egy ilyen szokatlan helyzetben. Pont a viselkedések miatt lassan kialakul, ki lesz a kedvenc szereplőm a kilenc bajbajutott közül. Szerintem Sonja optimizmusa nagyon hiányozna a csapatból. Gyerek még, de derekasabban helytáll a legtöbb felnőttnél.
Legnagyobb kíváncsisággal olvasom tovább a könyvet!
:)))
“A történet elbeszélése könnyen érthető.”
Mondhatni, egyszerű, mint a faék?
Ez az idézet durva. Nem hajol ki, de akár ki is hajolhatna. Három mondat után ugyanott tartunk, ahol az elején. Bár ha karakterre megy a kassza…
Hát igen, mondhatni…
:) Jó az vidékre…
A 90. oldal környékén már meg is tudják a szereplők, hogy mi is a nagy helyzet, amit az olvasó már rég tud nagyjából. A főhősöknek elég nehezen esik le a tantusz, de akkor aztán nagyot szól!