Hogy miért pont éppen a sci-fi? Első körben azt mondanám, hogy a jóég tudja. Az indiános regények után jöttek a tudományos-fantasztikusak. És aztán maradtak is.
A régi Galaktikákat kezdtem el olvasgatni, így fogott meg a sci-fi világa. A végtelen számú világok, ahol bármi megtörténhet, és annak az ellenkezője is. A különleges fajok, érdekes élőlények. A történetek, amik nem csak arra a kis időre szóltak amíg elolvastam azokat, hanem a csattanó után még akár napokig is gondolkodtam rajtuk, hogy ez hogyan is lehetett.
Legjobban azokat a műveket szeretem, amik elgondolkodtatnak. Nem egy kézhez kapott történetet olvasok el, hanem én értelmezem úgy a regényt vagy novellát, ahogy szeretném. Akár többszöri elolvasásra a mű más és más értelmét látom meg. Többféleképpen tudom értelmezni.
Vagy a csattanóra kihegyezett műveket is nagyon szeretem. Olvasom-olvasom, és az utolsó mondat fölrakja a történetre a koronát. Szerintem a sci-fi egyik sajátossága az ilyen történetek.
A legelső sf regényem a Majmok bolygója volt. Igazi klasszikus. Azt kaptam, mint a novelláktól, csak nagyban. Élvezet volt olvasni, és rögtön követte ezt a többi fantasztikus regény. Hát így kezdődött ez a szerelem, mely azóta is tart.
Egyik legkedvesebb művem Ray Bradbury-től a Fahrenheit 451. A sci-fi nem csak megmutatja a lehetséges jövőképeket, hanem gyakran mint intő jeleket mutatja azokat föl. A sci-finek felelőssége van, hiszen rá kell mutatnia a folyamatokra, és a következményekre. Akkor is, ha azok nem pozitívak.
0 Hozzászólás - “Miért éppen a sci-fi?”