“Ahány ember él ma, mind mögött harminc szellem sorakozik; ez az élők és a holtak számaránya. Az idők hajnala óta nagyjából - egészéből százmilliárd ember taposta a Föld nevű bolygót.
Érdekes szám ez, mert különös véletlen folytán nagyjából százmilliárd a mi helyi világmindenségünk, a Tejút csillagainak száma is. Így hát ahány ember csak élt, a világmindenségben s Tejútrendszerben mindnek ragyog egy-egy csillaga.
E csillagok mindegyike nap, s nem egy közülük fényesebben, dicsőbben tündököl, mint az a szomszédos kis csillag, amit mi Napnak nevezünk. És bolygója is soknak, talán mindegyiknek van közülük. Szinte biztos tehát, hogy az égen az emberfaj minden egyes tagjának, még a legelső majomembereknek is jut egy-egy saját - világnyi nagyságú - menny vagy pokol.”
(részlet a 2001. Űrodisszeia előszavából)
Abban biztos vagyok, hogy Arthur C. Clarke-nak mennyország jutott.
Megható…
Szipp… Ez nagyon…nagyon…olyan volt…
Sajnos…