Egy 360 méter hosszú útpálya keresztszelvényeit kell megrajzolnom 20 méterenként. Az annyi, mint 18 darab keresztszelvény 1:100-ban. Egy A4-es magasságú lapra egymás alá kifér kettő rajz is, és egy rajz körülbelül 30 cm széles. Szóval egy 3 méter hosszú a4-es magasságú lapra kifér az összes rajz.
A suli alagsorában 10 centiméterenként 60 forintot kérnek, kis matek…, 3 méterért 1800-at. A sulival szemközti ápiszban pedig 10 méter milliméterpapír kerül 3000 forintba. Szóval hárman összeálltunk, és fejenként megúsztuk egy ezresből. Aztán az én feladatom volt a 10 méter szétdarabolása.
Kigondoltam, hogy frankó lenne, ha a tekercs papírt lehetne forgatni. Először a partvis nyéllel próbálkoztam. De az éppenhogy vastagabb volt, mint a tekercs közepében a lyuk. Végül két fakanállal oldottam meg a dolgot, és a papír két szék között forgott. A három métereket a varrósdobozban talált szabász mérőszalaggal mértem le.
Ettől műszaki a Műszakiegyetem. Megtanuljuk, hogy szimpla háztartási eszközökből bármit lehet építeni.
Mit nem mutattam? Szétszedtem az alkalmatosságot miután levágtam a darabokat. Nem tűnt föl, hogy már nincs a szobámban?
A tekercset meg mutattam.
A képet, te lükemadár
Tessék, most mutatom!
Lükemadár!
Dömök Cili hívta így Hegyesi Pannit a Pályamódosítás c. Dévényi Tibor novellában!
(Meg persze a Titanic csillaghajóban is használták ezt a szót, biztosan nagy Dévényi-kedvelő lehetett a fordítója.)
A Titanic csillaghajóból csórtuk! Azóta szállóigévé vált!