Köszönöm szépen Sayednek! Ő mutatta a remek címerkészítőt, amivel készítettem én is egy címert magamnak. 
2008. április. archívuma.
Hajdú Éva: lUc1ph3R
2008. április. 23. Isten a sci-fi-ben és Sci-fi-s regények, novellák-ban. 16 HozzászólásTényleg! Én még nem mondtam el a véleményemet a művel kapcsolatban. Most, hogy Hajdú Éva ezzel az írásával áll a Zsoldos Péter Díj képzeletbeli startvonalához, éppen itt az ideje.
Kezdeném a címmel, ami első ránézésre betűk és számok furcsa összevisszaságának tűnhet. Ám ha tovább figyeljük, a Lucifer szó olvasható ki belőle. A szokatlan írásmód a történet végére értelmet nyer.
Persze a novellát többféleképpen is lehet értelmezni. Értelemszerűen én most a saját olvasatomat írnám le. Isten megteremtette a Világot, és vele együtt az embert is. Ám mivel Isten nem bábokat akart teremteni, megadta az embernek a szabad akaratot. Azzal a feltétellel, hogy nem ehetnek a tudás fájáról. De így az emberek tudatlanságban élték életüket. Azt hiszem mindenki számára ismerős a történet. De itt kezdődik csupán a novella.
Isten egy segítőt teremt maga mellé, aki szép lassan veszi tudomásul a környezetét. Egyedül találja magát egy templomban. A templom kapuja zárva, rajta az alábbi szöveg arany betűkkel:
Pater noster, qui es in caelis,
sanctificetur nomen tuum,
adveniat regnum tuum,
fiat voluntas tua sicut in caelo et in terra.
Panem nostrum quotidianum da nobis hodie.
Et dimitte nobis debita nostra,
sicut et nos dimittimus debitoribus nostris,
et ne nos inducas in tentationem,
sed libera nos a malo.
Latin Miatyánk. Aztán Isten megszólítja Teremtményét, majd a Teremtmény megkérdezi, ki beszél hozzá. És itt is van egy utalás. Isten a pí nevezetű irracionális számra hivatkozik, melyről tudjuk, hogy ez a számsor a Tóra szerint Isten nevét jelentheti. Isten ismerteti a Teremtmény feladatát, de ő nem hajlandó azt teljesíteni…
A szövegtől látszólag elütő kacsacsőrök, és a bennük szereplő szöveg a honlapokat leíró programozó nyelv részei. Ez a magyarázza a novella folytatását. Egy eddig ismeretlen számítógépes vírus dönti romba a kommunikációs csatornákat. Használhatatlanná válnak a tévés és rádiós csatornák, és az internet is. A novella új értelmet nyer, mélyebb rétegét fedezhetjük fel. Az írás gyakorlatilag lehet maga a vírus is. Hisz a programozó nyelvet jelölő tag-ek pont úgy vannak elhelyezve, ahogy azok megtalálhatóak egy igazi html fájlban is. <HTML> tag-gel nyit, és az ezt lezáró </HTML> tag-gel végződik a mű. Ezt a szabályféleséget jól nyomon is követhetjük a mű egészén. Beleértve a <A HREF: Kiv π> egyszer. </A>-t is, amely a weblapokon található linket definiálja. Jelen esetben Isten a már említett píre utal.
Egy aprócska adalék. A “Lucifer” egy latin eredetű szóösszetétel a lūx (fény) és ferre (hozni) szavakból, jelentése “fényhozó”. Az a fényhozó, aki egy új világ reményét hozza el. Ezt már csak én mondom…
Szélesi Sándor Guberálók című novellájáról szeretnék írni pár sort. Abból az alkalomból, hogy ez a műve is jelölt a Zsoldos Péter Díjra. Egyébként ez az írás a 209. Galaktikában olvasható, ha valaki szívesen elolvasná vagy újraolvasná.
Szóval a mű két, roma származású, szkafanderes férfiről szól, akik az űrben válogatnak a sok kidobott, és összegyülemlett limlom között. Bár efajta történetet olvashattunk már a korábbiakban is, ahol az űrszemetet gyűjtik az erre elhivatottak. De azért bizonyára előttünk van az a kép, mikor a cigányok vadásszák a kidobott lomok közül az “értéket”. (Gondoljunk akár a lomtalanításokra, és az ott őrposztot ülőkre.) Ennek analógiájára történetünk hősei az űrben szedik össze a tárgyakat. Ruha helyett persze szkafandert viselnek, ami épp úgyanolyan toldozott-foltozott, mint a földi viseletük. Révén, hogy azt is egy ilyen szeméttelepen találták. A novellából megtudjuk, hogy igenis van hasznuk ezeknek a guberálóknak. A még használható dolgokat válogatják ki ők a tényleges szemét közül, és ezeket a tárgyakat adják aztán tovább. Leselejtezett űrhajóikkal szállítják az eladható holmit a Föld szegény területeire, és a peremvidékek. Ahová ritkán jut el a földi utánpótlás, és ami eljut, az is silány minőségű.
Jelenleg ilyen hasznukat nem látom a guberálóknak, de tényleg majd talán a jövőben. Manapság önellátás céljából túrják a szemetet a rászorulók. Néha látni a belvárosban, hogy egy plédre vagy újságpapírokra kirakják portékáikat. De nem hinném, hogy valakinek leszakadt fejű babára, vagy kosztól fekete plüssmacira lenne szüksége.
A rövid történet egy csattanóval zárul, amit így most kár lenne lelőni. Inkább érdemes hozzá a novellát elolvasni!
Az Open Stage Székelylend egy három fős formáció. Lung László Zsolt és Kozma Attila énekelnek, és Giacomello Roberto szintetizátorozik. Én eddig Az új világ című CD-jükhöz jutottam hozzá, ami akár sci-fisnek is nevezhető. A lemezen az ősrobbanástól hallgathatjuk meg a világ keletkezését, az ember megjelenésén keresztül és a honfoglaláson át egészen addig, hogy az ember találkozik az ufókkal. Mindezt székely tájszólással, a székely észjárást jól jellemző székely humorral. Többnyire beszéd került a CD-re, ám található rajta három zeneszám is. Ismert számok feldolgozásai, paródiái. Szóval e téren hasonlítanak az Irigy Hónalj Mirigyre, de a Székelylend zeneszövegei a Belgáéval vetélkedhetnének.
Az új világ című CD-jük az alábbi linken férhető hozzá:
http://legalalien.org/blog/index.php/2008/02/26/open-stage-szekelylend/
Vizuális élményt pedig a youtube-os videóik jelentenek:
Semmi pánik bejbe
Aranka Szeretlek
Kapornyási csövesek
A többi videóikat oldalt úgyis látni fogjátok.
Jelen bejegyzés a Piknik nevezetű, orosz rock-együttesről szól.
Az együttes 1978. szeptemberében Orion néven alapult Leningrádban, majd 1981-ben lett a banda neve Piknik. 1982. tavaszán az első leningrádi Rock-Fesztivál díjnyertesei lettek. Áttörésük után megjelent első albumuk, a Dym. 1978-tól a mai napig Edmund Sckljarsky vezeti a csapatot, és ő írja a zenét és a szöveget is. Ja és, hogy miért írok róluk? Sergei Lukjanenko regényeiben Anton Gorogyeckij gyakran hallgatja ezt az együttest. Kellemes, dallamos zenét játszanak.
–>Piknik a wikipédián
–>Piknik hivatalos oldala
Piknik - Serebra!
A Nappali Őrség már a nappalidban van!!
2008. április. 17. Sci-fi-s regények, novellák-ban. 0 Hozzászólás
Kiolvastam Sergei Lukyanenko Nappali Őrség című regényét.
Kis bevezetővel kezdeném azok számára, akik még nem olvastak Őrség könyveket. Szóval: Az embereken kívül Másfélék is élnek ezen a világon, akik mágikus erővel bírnak. Az idők kezdetében ezek a Másfélék békében éltek egymás mellett, de aztán egyre jobban a Fény és a Setét oldalára álltak. Így szakadtak a Másfélék két táborra. Véres összecsapások után, melyek súlyos veszteségeket okoztak mindkét fél részéről, megszületett köztük a Megállapodás. A Megállapodás betartására, de legfőbbképpen betartatására a Fénypártiak és a Setétek is odafigyelnek. Így alakultak meg az Őrségek. Éjszakai Őrség, akik éjjel a Setétek tevékenységeire figyelnek. Nappali Őrség, akik a Fénypártiak túlkapásait akadályozzák meg.
A napjainkban játszódó történet a Moszkvában működő két Őrségeket mutatja be. A két fél minduntalan azt lesi, hol tudna ellenfelének keresztbe tenni. És minden lehetőséget meg is ragadnak, egymással gáncsoskodnak. Persze a Megállapodás miatt nyíltan nem támadhatnak egymásra. Így nem egyszer provokálják egymást, hogy aztán törvényes úton intézkedhessenek.
Nagyon hangulatos könyvek. A Másfélék bepattanak a zsigulikba vagy akár bmw-jükbe, vodkát és sört isznak, szeretnek és gyűlölnek. Szóval hasonlítanak az emberekhez. Csak éppen ők be tudnak lépni a Homályba, amit a mágikus erők által meghatározott párhuzamos világként lehetne a legjobban elképzelni. Még tudnék erről az elképzelt világról sokat-sokat mesélni, dehát a könyvekben szebben és jobban le vannak ezek írva. Nem szaporítanám a szót.
Na de! Most azoknak írnék, akik már olvasták a Nappali Őrséget. A többiek fogják be a fülüket, vagy a szemüket, de legalábbis a szájukat biztosan.
A könyv három részből, három összefüggő történetből áll, melyek közül a harmadik részben kerekedik ki a teljes, egész történet. Rögtön az első rész végén néztem egy nagyot. Ugyebár Aliszát Artyekbe küldik regenerálódni, ahol aztán találkozik Igorral. A kettőjük találkozása Alisza halálával végződik. De hogyan lehetséges ez? Ő főhősnő!
A második részben feltűnik egy a Homály szülte hatalmas erejű mágus, aki kicsit amnéziás. Nem emlékszik arra, hogy mi történt vele eddig. Aztán meg képbe kerül Fafnir Karma.
Például ez is tetszik az Őrség könyvekben. Létező mitológiai személyeket, eseményeket, mint Másféléket, illetve azok tevékenységeit mutatja be a könyv. Fafnir a germán mitológia egyik sárkánya volt. A könyvben nagy erejű Setét mágus, aki megszerezte a Niebelungok kincsét. Majd Siegfried, egy Fénypárti mágus győzte le őt. Valamint az is tetszik, hogy létező rock együtteseket hallgatnak a szereplők. Ha ismerném Moszkvát, még az is szemem előtt lenne, hogy éppen, hol járnak, kelnek. Merthogy városrészek és épületek neveit is említi a szerző.
Visszatérve: A harmadik részben több szereplő az Inkvizíció elé kerül. Valakiknek sikerül kimagyarázniuk magukat, valakiknek viszont nem… De lényegében összeáll a kép, kiderül sok minden. Amit azért nem írok le, mert akik olvasták, azok már úgyis tudják.
Viszont egy kérdés, ami kicsit nyitva maradt. Vagy nem. Zavulon fel akarta-e támasztani Fafnirt a Homályból, avagy sem? Szerintem igen, csak aztán letagadta. Nem hiszem, hogy elterelő hadművelet lett volna az a sok összefüggés. Szerintetek?
Idén másodjára vettem részt az egyetemen megrendezett tájfutó versenyen. Órák után haverommal átöltöztünk, és neveztünk a versenyre. A regisztráláskor kaptunk egy pólót, és egy rajtszámot. Majd a startnál kellett eldöntenünk, hogy milyen kategóriában indulunk. Volt mobilos tájfutás, mikrótájfutás, 1000, és 2000 méteres is. A mobilos jópofa. Valakinél ott a térkép, és telefonon navigálja a társát, hogy hova kell futnia. Merthogy a tájfutás lényege, hogy térkép alapján különböző ellenőrzőpontok rohangálnak az emberek, míg célba nem érnek. Az ellenőrzőpontokon kis dobozkába kell beledugni a mutatóujjadra szíjazott kis dugót, így a végén számítógéppel tudják kiértékelni az eredményedet.
Természetesen mi a 2 km-est választottuk, nem apróztuk el a dolgot. Megkaptuk a térképet és a dugaszt, aztán kapkodtuk a lábainkat. Tavaly az R épületnél lévő rózsabokron kellett átverekednünk magunkat, idén csak ST épületnél másztuk át a kerítést. Gondolom úgy gondolták, hogy mi majd a kaput használjuk. Hát egy frászt, úgy nem lehet nyerni! 
A célbaérkezőket egy pohár ásványvíz várta. Tavaly mintha csoki is lett volna, és többen is indultak volna. Múlt évben hosszú sor állt már a startnál is. Idén 28 perc 28 másodperc alatt teljesítettem a távot a tavalyi 23:21-hez képest. Hát igen…
Suli aulájában ücsörögtem mikor odajött hozzám két fiatal srác. Megkérdezték tőlem, hogy válaszolnék-e pár kérdésükre. Igennel válaszoltam.
Az első kérdésük az volt, hogy mivel foglalkozok szabadidőmben. Mondtam, hogy olvasással, honlapkészítéssel, kirándulással. Rendesek voltak, nem a kérdőívvel kapcsolatosan kérdezték meg, hogy milyen programot használok, merre szoktunk kirándulni. Szóba jött Érd, hogy itt lakok, az érdi utak, csatornázás.
A következő kérdésük az volt, hogy melyik három szóval jellemezném életemet. Én erre az érdekest, izgalmast és változatost válaszoltam. Nehéz kérdés, ezen lehetne még sokat gondolkodni.
A következő kérdés volt, hogy mi az, ami az életemből hiányzik. Sikert mondtam így elsőre.
Aztán megkérdezték, hogy szerintem mi lesz velem tíz év múlva. Csupa talánnal feleltem. Talán feleség, merthogy rákérdeztek a családra gyerekekkel. Talán munka, lehetőség szerint abban a szakmában, amit tanulok. Így szép lassan egy beszélgetésbe ment át a dolog, közben kérdéseikre válaszolgattam.
Megkérdezték, hogy szerintem mi történik a halál után. Hogy éppen most mit gondolok? Kérdeztem. Mondtam, hogy szerintem újjászületünk, meg, hogy pont most merült fel ez a téma az egyik barátom blogjában, és jobban utánanéztem. Az egyik srác rá is kérdezett, hol lehet ilyen jó blogokra találni. Mondtam, hogy a duplave.freeblog.hu-n. Meséltem nekik az sfblogs-ról, hogy mi egy baráti társaság vagyunk. Hogy páran freeblogon, meg itt sfblogon vezetjük internetes naplóinkat. Nyomon követjük, hogy kivel mi történt. Hozzászólunk, megbeszéljük. Meg aztán, nem utolsó sorban nagy sörözéseket rendezünk. A két srác nagyokat bólogattak, helyeseltek. Tényleg kötetlenül beszélgettünk a kérdéseik mellett.
Kérdés volt az is, hogy mennyire különböznek a különböző vallások, meg, hogy mire tanít a kereszténység. Alapelveikben ugyanazt mondják a vallások, és a jóravaló cselekedetre tanítanak.
Megkérdezték, hogy hiszek-e Istenben. A szó klasszikus értelmében vett Istenben. Istenben, mint egy “konkrét személyben”. Nemmel válaszoltam. Viszont, mondtam, elképzelhetőnek tartom egy magasabb szinten lévő, fejlettebb civilizáció létezését. Akiket szintúgy tekinthetünk istennek, az emberekhez képest.
De a következő kérdésük tetszett a legjobban. Egytől tízig terjedő skálán osztályozd, ha lehetséges lenne, mennyire szívesen találkoznál Istennel. Személyesen, kézfogással. Szerintetek? Tíz.
A bűn fogalmáról is beszéltünk. Az ókori Görögországban az olimpiákon, ha az íjász célt tévesztett, akkor arra mondák, hogy bűn. Elvétette, vétkezett, vétek, azaz bűn.
Hogy hogyan lehetünk biztosak abban, hogy a Biblia az igazat írja le? Meghamisíthatták-e a szövegét, a történelmet? Ha lejönne Isten, és bizonyosságot nyernénk… Na de akkor hová lenne a hit? Ugye, Bábel-hal!
Egy Bollywood-ban készült, indiai sci-fi film várható július 4-től a mozikban.
Bollywood legnagyobb költségvetésű filmjét a Weta Workshop készítette, akik a Gyűrűk Ura trilógia és a Van Helsing látványvilágáért felelősek. A filmet Adelaideban és a szomszédos szigeten, Kangaroo Island-on forgatták. A szerelmes történet a 2050-es csillogó-villogó Mumbai-ben játszódik, ahová Priyanka Chopra, a film hősnője utazik az időben. Szerepet kap még egy robot, és Harman Baweja is, a közeljövő egyik lehetséges új férfisztárja.
Az előzetes képsorait nézve megtalálható a filmben a 200 éves ember, de látható az A.I. filmből a maci is. Meg még más-más filmek hatásai érték a Love Story 2050-t, mint például Az időgépé, és az Én, a roboté.
Úgy bizony. Ez a századik bejegyzésem.
2007. október 26-án kezdtem bele a blogírásba “Palmer Eldritch három stigmája” című bejegyzésemmel.
De hagy kezdjem kicsit előbbről. Az események között látszólag semmi összefüggés nincs, hacsak…
2007. szeptember 28-án, huszonkettedik születés napomon elmentünk barátnőmmel a Kutatók Éjszakájára. A Millenáris Parkban volt egy beszélgetés a jövő információs társadalmáról. A beszélgetés nagy hatással volt rám. El is határoztam, hogy ha csak tehetem, mindig elmegyek az ilyen beszélgetésekre. (Most is megragadok minden alkalmat.) Akkoriban még reggelente pár percet neteztem az egyetem R épületének aulájában lévő internetporton (akkor még működött). Egyik reggel leltem rá az SF WIW-re, és egy ismerős névre lettem figyelmes, Hajdú Éva nevére. (Remélem nem haragszol, hogy erről is írok?) Előtte már váltottunk egymással pár levelet, így regisztrálás után barátnak jelöltem. Az SF WIW-en láttam, hogy Vid blogot is vezet. Olvasgattam, és hozzá is szóltam többször a témáihoz. Pár hónappal később Vid hívott meg egy SFportálos találkozóra, ami a László Zoli író-olvasó találkozó után volt. EZER HÁLA ÉS KÖSZÖNET!
Visszatérve arra a reggelre. Láttam, hogy az SF WIW-en és az SFportálon is megjelennek a az sfblogs-os blogbejegyzések. Akkor az extra.hu blogjában írtam már egy-két bejegyzést, de ez azért mégis csak SFBLOGS! Így határoztam el, itt folytatom tovább az írogatást.
Meg ugye ez több, mint egy blogrendszer. Egy közösség vagyunk Mi, akik itt blogolunk, hozzászólunk. Együtt örülünk, együtt nevetünk. Író-olvasó találkozókra járunk, sörözni járunk.
(Szerintem az eddigi kilencvenkilenc bejegyzésemben nem beszéltem ennyit magamról, mint most.)
És hát elérkeztem a századikhoz. Ezen a héten regisztráltam az egyik statisztikás oldalon, tehát nincs egy hete, és máris számos helyről érkeztek látogatóim. Európa minden részéből: Angliából, Németországból, Franciaországból, Lengyeloszágból, Finnországból, Bulgáriából, Romániából, Szlovéniából, Szerbiából, de voltak látogatók az Keleti Partról is, és a nyilt tengerről is. Felkeresték a blogomat Miskolcról, az Eszterházy Károly Főiskoláról, Debrecenből, Szegedről, Pécsről, a Pécsi Tudományegyetemről, Győrből, Székesfehérvárró, Hódmezõvásárhelyről, a Jurisich Miklós Gimnázium És Kollégiumból, és még más-más nagyvárosokból és kisvárosokból.
Köszönet érte Mindenkinek!
Hozzászólások