Suli aulájában ücsörögtem mikor odajött hozzám két fiatal srác. Megkérdezték tőlem, hogy válaszolnék-e pár kérdésükre. Igennel válaszoltam.
Az első kérdésük az volt, hogy mivel foglalkozok szabadidőmben. Mondtam, hogy olvasással, honlapkészítéssel, kirándulással. Rendesek voltak, nem a kérdőívvel kapcsolatosan kérdezték meg, hogy milyen programot használok, merre szoktunk kirándulni. Szóba jött Érd, hogy itt lakok, az érdi utak, csatornázás.
A következő kérdésük az volt, hogy melyik három szóval jellemezném életemet. Én erre az érdekest, izgalmast és változatost válaszoltam. Nehéz kérdés, ezen lehetne még sokat gondolkodni.
A következő kérdés volt, hogy mi az, ami az életemből hiányzik. Sikert mondtam így elsőre.
Aztán megkérdezték, hogy szerintem mi lesz velem tíz év múlva. Csupa talánnal feleltem. Talán feleség, merthogy rákérdeztek a családra gyerekekkel. Talán munka, lehetőség szerint abban a szakmában, amit tanulok. Így szép lassan egy beszélgetésbe ment át a dolog, közben kérdéseikre válaszolgattam.
Megkérdezték, hogy szerintem mi történik a halál után. Hogy éppen most mit gondolok? Kérdeztem. Mondtam, hogy szerintem újjászületünk, meg, hogy pont most merült fel ez a téma az egyik barátom blogjában, és jobban utánanéztem. Az egyik srác rá is kérdezett, hol lehet ilyen jó blogokra találni. Mondtam, hogy a duplave.freeblog.hu-n. Meséltem nekik az sfblogs-ról, hogy mi egy baráti társaság vagyunk. Hogy páran freeblogon, meg itt sfblogon vezetjük internetes naplóinkat. Nyomon követjük, hogy kivel mi történt. Hozzászólunk, megbeszéljük. Meg aztán, nem utolsó sorban nagy sörözéseket rendezünk. A két srác nagyokat bólogattak, helyeseltek. Tényleg kötetlenül beszélgettünk a kérdéseik mellett.
Kérdés volt az is, hogy mennyire különböznek a különböző vallások, meg, hogy mire tanít a kereszténység. Alapelveikben ugyanazt mondják a vallások, és a jóravaló cselekedetre tanítanak.
Megkérdezték, hogy hiszek-e Istenben. A szó klasszikus értelmében vett Istenben. Istenben, mint egy “konkrét személyben”. Nemmel válaszoltam. Viszont, mondtam, elképzelhetőnek tartom egy magasabb szinten lévő, fejlettebb civilizáció létezését. Akiket szintúgy tekinthetünk istennek, az emberekhez képest.
De a következő kérdésük tetszett a legjobban. Egytől tízig terjedő skálán osztályozd, ha lehetséges lenne, mennyire szívesen találkoznál Istennel. Személyesen, kézfogással. Szerintetek? Tíz.
A bűn fogalmáról is beszéltünk. Az ókori Görögországban az olimpiákon, ha az íjász célt tévesztett, akkor arra mondák, hogy bűn. Elvétette, vétkezett, vétek, azaz bűn.
Hogy hogyan lehetünk biztosak abban, hogy a Biblia az igazat írja le? Meghamisíthatták-e a szövegét, a történelmet? Ha lejönne Isten, és bizonyosságot nyernénk… Na de akkor hová lenne a hit? Ugye, Bábel-hal!
OFF: Azta, ingyenreklám! Köszönöm
ON: jó fejekkel futottál össze, akikkel lehet beszélgetni érdekes dolgokról. Ez nagyon jó dolog, mert elgondolkodtatnak.
Most a bűn fogalmáról eszembe jutott az ex apósom egyik meséje. Fiatal volt, és a háború után egy nyomdában helyezkedett el, mint gépmester. Egyik éjszaka, mikozben az egyik rossz nyomdagépet javitotta, az valahogy beindult, és péppé zúzta a kezét. Fegyelmire került, és majdnem elitélték, hogy szabotálni akarta a termelést. Fura világot tudhatunk magunk mögött…
vid:
Az ingyenreklám csak természetes!
Én is örültem a velük való találkozásnak, és ha jól éreztem, ők is hasonlóképpen vélekedtek. Elmondtuk egymásnak gondolatainkat, nagyon tanulságos volt.
bellamaria:
A jó elnyeri méltó bűntetését??
Én azért kíváncsi lennék arra is, hogy ha Isten 1-től 10-ig pontozhatná mennyire szeretne velünk találkozni, akkor hány pontot kapnánk…
Furcsa ez a direktmarketing-rendszerű térítés, fogadni mernék, hogy Amerikában találták ki. Nekem biztos piszkosul nehezemre esne idegenekkel szóba elegyedni, pláne ilyen komoly témákról.
Istennel találkozni? Én azt mondom, ne siessük el, szerencsétlen frigyládacipelők is jól megjárták!
Engem ugyanezekről kérdezgettek egyszer a Mekiben, csak angolok-természetesen angolul. Vicces volt, azt mondták, hogy a diákéletről akarnak beszélgetni, aztán oda lyukadtunk ki, hogy menjünk el vmi gyülekezetbe… Szóval te még jól jártál.
A múltkor hozzám becsöngetett két házaló hölgy ilyen istenes témával. Rendesek voltak, szó nélkül elfogadták, hogy nem kívánok ilyen témákban látogatókat fogadni, köszöntek és elmentek.
Ennek ellenére kicsit furcsának találom ezt a módszert. Ők mit szólnának, ha becsöngetne hozzájuk két ateista?
Persze én is találkoztam már olyan térítőkkel, akiket aztán nem lehetett levakarni magamról. De őket nem nevezném térítőknek, akikkel most a suliban találkoztam!
Megkérdezték a véleményemet, én meg elmondtam. Nincs nekem semmi titkolnivalóm. Aztán meg ők is elmondták a maguk véleményét, én meg meghallgattam azt. Végül jót beszélgettünk olyan dolgokról, amik engem is érdekelnek. Nem akarták rám kényszeríteni azt, amit ők gondolnak. Nem akartak megtéríteni. A véleményemre voltak kíváncsiak.
Azóta is beszélgettem egyik haverommal erről a témáról.