Csak egy kép kell az utazáshoz. Egy kép, amin megkövült a pillanat. Egy kép, amin ott vagy szeretteiddel egy idilli környezetben. A mozdulatlanság nyugtatóan hat. Nem történik semmi. A idő örökre befagyott, a másodpercmutató már sohasem mozdul tovább körkörös útján. A képen az idők végezetéig ebben a kellemes állapotban maradsz.
Nézd jól a képet. Ugye érzed, amit akkor éreztél. Körülvesz a szeretet. Most mindezt újraélheted. Hunyd be a szemed, és gondolj erősen a képre. Csak a képre, és csak arra a pillanatra, amikor a kép elkészült. Számolj el tízig, és lassan, nagyon lassan nyisd ki a szemeid. De vigyázz, ha gyorsan nyitod ki a szemed, szempilláid szerteoszlatják a törékeny világot.
-Hé! Te nem is voltál a képen!
-Miért, már kinyitottad a szemed?
-Igen. Illetve nem biztos.
-Akkor még utazol. Körülbelül félúton járhatsz.
-Ezt meg miből gondolod?
-Valami fényes helyre utazol. Amott közeledik. Nézd csak!
-Á, tényleg. De mond csak, ki vagy te?
-Érezd magad jó a pillanatodban!
Pont olyan, mint mikor a kép megszületett. Mosolyok, szeretet, boldogság tölti ki a szívedet. Magadhoz öleled, kit már rég nem láttál.
-Hiányoztál!
-Te is nekem!
-Most már mindig veled maradok.
-Ez a pillanat örökké tart.
Tetszik a gondolat, nagyon szép. és a kép, amit nézel, stabil pont, akárhogy is pörög a világ.
Köszönöm szépen Asterdroid! Örülök, hogy egyre gondolunk!