Szerintem mindannyian ismerjük azokat a telefonhívásokat, mikor különböző kérdésekre kell fél órán keresztül válaszolgatni. Vagy azokat, mikor közlik az emberrel, hogy nyert egy nyaralást Hawaii-ra. Csak át kell venni a repülőjegyeket. Na persze ott kiderül hogy az utazást, a kaját, a szállást, és még ki tudja mit neked kell állnod, ők meg egy hátizsákot adnak az utazáshoz. De van olyan is, mikor egy vacsorát nyer az ember, és cserébe egy eladást kell a titánium edényekről végighallgatnia. A szaki lyukat beszél a hasadba, és vegül egy pirítóst kapsz. Majd éhesen mehetsz haza. De ilyen telefonhívást még nem kaptunk. Ezt figyeljétek!
- Halló! Zseni lakás, Zseni Lionel vagyok! - ahogy szoktam.
- Jó napot kívánok! Mivel Érden nagyon kevesen válaszoltak a kérdéseinkre, és Ön igen, szeretnénk megjutalmazni egy vacsorával az érdi termál hotelben. Szeretnénk két meghívót küldeni. - egy férfi hang a telefonban.
- Nem. Én biztos nem válaszoltam.
- De-de. Akkor biztos valaki a családból. Talán a felesége?
- Azt nem hiszem. - válaszoltam.
- Esetleg az Édesanyja… - nem adta föl.
- Száz százalék, hogy nem.
- Esetleg az Édesapja…
- A meg százhúz százalék, hogy nem ő volt. - a telefonszolgáltatók aktuális ajánlatait is megmagyarázza a telefonálónak, hogy az miért rossz, és akkor meg minek hívogat.
- Hát akkor lehet, hogy mégis Ön volt.
- Akkor küldje a meghívót. - nem vitatkoztam tovább. Ha ő mondja.
- Megkérdezhetem előtte a foglalkozását?
- Persze. Tanuló.
- Őőő. Mennyi idős?
- Én huszonkét éves vagyok.
- Akkor nem maga volt. Viszonthallásra! - bontotta sürgősen a vonalat az illető.
- Erre egyből rájöttem. - mondtam a már búgó telefonba.
Jaja, ha már tuti nem veszem meg a nem tudom micsodát a puccos vacsorájukon, akkor már emberszámba se vesznek… 
hehe
Voltam egyszer egy ilyen bemutatós vacsin, tök bőséges volt, mert különben elvertem volna a muksót, ha nem az :). Kicsit elpilledtem a sok kajátül, igy nem nagyon tudtam követni, hogy miről dumált. Valami gyapjú ágyneműgarnitúra volt a téma, én belefeküdni szerettem volna, nem a dumát hallgatni róla, hogy milyen kurvadejó.
Lehet, azért váltottak át a piritósra, hogy az emberek élénkebben figyeljenek
Apósom is volt, aztán pár héttel utána véletlenül kibontottam egy levelét, nem is figyeltem a nevet rajta, és egy kétszázezres láboskészlet számlája volt. Azt hittem, lefordulok a székről.
Hadiösvény, meg kellett volna kérdezni a hölgy korát, aztán a telszámát.
Az a baj, hogy férfi volt…
hehe 
Nekünk az egyik ilyen vacsorán fél millióért ajánlották a titánium edénykészletet. De biztos megéri, mert nem ég oda a palacsinta.
Unokatesóm közölte az ipsével, hogy jelenleg az ő családjukból mindenki munkanélküli, úgyhogy per pillanat nem aktuális a dolog. Ráadásul akkor volt, hogy hidegen hozták ki a kaját. 
Egy szelet húst és mellé valami kicsi krumplit.
Hát, az adagot nem vitték túlzásba. :PRáadásul egyszer-kétszer a pasi beégett, mikor pl. azt fejtegette, hogy ma már nem látni almát eszegető embereket az utcán, aztán mondtam neki, hogy pont a napokban én az utcán ropogtattam a gyümölcsöm.
Erre a válasza: “Hát, én ebben a városban nem nagyon fordulok meg, inkább Bp-en járok.” 