Ma reggel… mit reggel, hajnalban. Szóval ma, fél hatkor (5:30 !) H.A.L. 9000-es ébresztett: Good afternoon, gentlemen. I am a HAL 9000 computer. Afternoon? - mondtam magamban miközben kikapcsoltam a telefonom ébresztőjét. Aztán végülis hétkor indultunk be Pestre, Édesapám vitt be kocsival. Az egy óra hosszú út alatt, ami egyébként normál esetben, dugó nélkül húsz perc lenne, szóval egy óra hosszat azt hallgattam mit kell csinálni, dolgozni most nyáron. Kezdve ugye a fűnyírással, folytatva a betonozással, a kerítés elkészítésével, és végezetül, hogy milyen memóriakártyát kell venni a nyaraláshoz, meg úgy egyébként. Persze-persze, de én épp komásan mentem vizsgázni. Ja és nem tudtam megnézni, hogy melyik terembe, mert nem működött a tanulmányi rendszer. Persze miért pont a vizsgaidőszakban működne, amikor valaki használná is…? 
Persze az új dízájng az fontos volt. Semmi baj! - ahogy Édcsapám mondaná. Megkérdeztem a tanító bácsitól, aki épp a tanszékén ült, hogy hol lesz a vizsga. Ugyanolyan széke van, mint bárki másnak. Nem tudom, miért tan? Szóval ma vizsgáztam, ez volt az idei utolsó vizsgám. Négyest kaptam. Azt mondja: beszéljek a 23-as tételről, meg válasszak magamnak egy másikat. Meg aztán azt mondja: akkor most beszéljek a kedvenc tételemről. Én meg majdnem azt mondtam: az hogy kedvenc, az egy kicsit erős túlzás. De nem mondtam, és ez talán jobb is így. Hazafelé pedig megvettem a 10-edik MetaGalaktikát. Júpí! 
Itthon ettem-ittam, jól mulattam. Lehet szusszanni: Szusz! Na jó, sok is volt ez a pihenés, legalább két perc (na jó, kicsit több), lehet kezdeni a munkát! Kezdve ugye a fűnyírással… 
Aztán hétfőtől egy kőmíves mellett fogok dolgozni, mert a kőmívesek mindig söröznek munka közben. Hehe. De nem csüggedek, mert este megnézzük A Padlást! Csütörtök 12, itt a névnapom. Péntek 13, nos?! Izgi. 
Aztán miért is ne csüggedjek…? Mert mindjárt kopog Nita, hogy engedjük be… Na jó, talán beengedjük.
Uff!
És be lettem engedve…