Ma reggel… mit reggel, hajnalban. Szóval ma, fél hatkor (5:30 !) H.A.L. 9000-es ébresztett: Good afternoon, gentlemen. I am a HAL 9000 computer. Afternoon? - mondtam magamban miközben kikapcsoltam a telefonom ébresztőjét. Aztán végülis hétkor indultunk be Pestre, Édesapám vitt be kocsival. Az egy óra hosszú út alatt, ami egyébként normál esetben, dugó nélkül húsz perc lenne, szóval egy óra hosszat azt hallgattam mit kell csinálni, dolgozni most nyáron. Kezdve ugye a fűnyírással, folytatva a betonozással, a kerítés elkészítésével, és végezetül, hogy milyen memóriakártyát kell venni a nyaraláshoz, meg úgy egyébként. Persze-persze, de én épp komásan mentem vizsgázni. Ja és nem tudtam megnézni, hogy melyik terembe, mert nem működött a tanulmányi rendszer. Persze miért pont a vizsgaidőszakban működne, amikor valaki használná is…? Persze az új dízájng az fontos volt. Semmi baj! - ahogy Édcsapám mondaná. Megkérdeztem a tanító bácsitól, aki épp a tanszékén ült, hogy hol lesz a vizsga. Ugyanolyan széke van, mint bárki másnak. Nem tudom, miért tan? Szóval ma vizsgáztam, ez volt az idei utolsó vizsgám. Négyest kaptam. Azt mondja: beszéljek a 23-as tételről, meg válasszak magamnak egy másikat. Meg aztán azt mondja: akkor most beszéljek a kedvenc tételemről. Én meg majdnem azt mondtam: az hogy kedvenc, az egy kicsit erős túlzás. De nem mondtam, és ez talán jobb is így. Hazafelé pedig megvettem a 10-edik MetaGalaktikát. Júpí! Itthon ettem-ittam, jól mulattam. Lehet szusszanni: Szusz! Na jó, sok is volt ez a pihenés, legalább két perc (na jó, kicsit több), lehet kezdeni a munkát! Kezdve ugye a fűnyírással… Aztán hétfőtől egy kőmíves mellett fogok dolgozni, mert a kőmívesek mindig söröznek munka közben. Hehe. De nem csüggedek, mert este megnézzük A Padlást! Csütörtök 12, itt a névnapom. Péntek 13, nos?! Izgi. Aztán miért is ne csüggedjek…? Mert mindjárt kopog Nita, hogy engedjük be… Na jó, talán beengedjük.
Szerintem mindannyian ismerjük azokat a telefonhívásokat, mikor különböző kérdésekre kell fél órán keresztül válaszolgatni. Vagy azokat, mikor közlik az emberrel, hogy nyert egy nyaralást Hawaii-ra. Csak át kell venni a repülőjegyeket. Na persze ott kiderül hogy az utazást, a kaját, a szállást, és még ki tudja mit neked kell állnod, ők meg egy hátizsákot adnak az utazáshoz. De van olyan is, mikor egy vacsorát nyer az ember, és cserébe egy eladást kell a titánium edényekről végighallgatnia. A szaki lyukat beszél a hasadba, és vegül egy pirítóst kapsz. Majd éhesen mehetsz haza. De ilyen telefonhívást még nem kaptunk. Ezt figyeljétek!
- Halló! Zseni lakás, Zseni Lionel vagyok! - ahogy szoktam.
- Jó napot kívánok! Mivel Érden nagyon kevesen válaszoltak a kérdéseinkre, és Ön igen, szeretnénk megjutalmazni egy vacsorával az érdi termál hotelben. Szeretnénk két meghívót küldeni. - egy férfi hang a telefonban.
- Nem. Én biztos nem válaszoltam.
- De-de. Akkor biztos valaki a családból. Talán a felesége?
- Azt nem hiszem. - válaszoltam.
- Esetleg az Édesanyja… - nem adta föl.
- Száz százalék, hogy nem.
- Esetleg az Édesapja…
- A meg százhúz százalék, hogy nem ő volt. - a telefonszolgáltatók aktuális ajánlatait is megmagyarázza a telefonálónak, hogy az miért rossz, és akkor meg minek hívogat.
- Hát akkor lehet, hogy mégis Ön volt.
- Akkor küldje a meghívót. - nem vitatkoztam tovább. Ha ő mondja.
- Megkérdezhetem előtte a foglalkozását?
- Persze. Tanuló.
- Őőő. Mennyi idős?
- Én huszonkét éves vagyok.
- Akkor nem maga volt. Viszonthallásra! - bontotta sürgősen a vonalat az illető.
- Erre egyből rájöttem. - mondtam a már búgó telefonba.
Jaja, ha már tuti nem veszem meg a nem tudom micsodát a puccos vacsorájukon, akkor már emberszámba se vesznek… hehe
Idén is kezdetét vette a Goldenblog versenye, a fődíj egy HP laptop lesz. (HP = HáziPálinka, vagy Harry Potter?) Több kategóriában nevezhetjük blogunkat különböző időkeretek között. Egyedül a Mainstream kategória határideje szoros, mert oda június 9-ig lehet jelentkezni. Engem Nita nevezett be a szórakoztató kategóriába. Már amennyire szórakoztató a blogom… Úgyhogy: hajrá egyik, ne hagyd magad másik!
A közelmúltban két számítógépes Őrség-játékhoz is volt szerencsém. Egytől egyig felejthetetlen élményt nyújtottak.
Kezdve ugye a Night Watch Racing-gel. Félelmetes. Elindítottam a játékot, lerakta magát kis méretbe a tálcára. A technika nem bírja a mágiát? Visszamegyek a programba, továbbmegyek a menüben, megint lemegy kis méretbe. Így igazán élvezetes volt a menüben elvégezni a beállításokat. Ugyanis itt, a menüben lehet a két Őrség közül választani. A Nappali Őrségből Alisza egy Audi-val, Pyotr egy BMW-vel, Kosztya pedig egy telekjáróval áll a rendelkezésünkre. Az Éjszakai Őrség gépparkja Tigrincs személygépkocsijából, Szemjon Zil-jéből, és Ignat telekjárójából áll. Miután kiválasztottuk a nekünk tetsző Őrséget és a közlekedési eszközt, végre valahára elindul a lóerők és a mágia csatája. A pályán különböző gömböket fölszedve javíthatunk a kocsink állapotán, illetve beléphetünk a Homályba is. A Homályban azért előnyös közlekedni, mert ott nincs az a fránya szembeforgalom, ami igencsak megnehezíti az ember dolgát. Egy városban kell a köröket róni. De a járda ne tévesszen meg senkit, nem lehet ráhajtani. Láthatatlan üvegfalba ütközünk, energiakör megjelenése jelzi az áthatolhatatlan akadályt. Mint a dodzsemben pattanunk le a falról, pörög a kocsi, ember legyen a talpán, aki ezek után újból egyenesbe tudja tenni. Szóval a derékszögű kanyarokat hibátlanul kell bevenni, mert különben esély se marad a győzelemre. Persze a járgányok hűde gyorsak. Kis gáz, és máris a kilóhúszat viszik. Ehhez képest kanyarodni nem úgy kanyarodnak, ahogy azt az ember elvárná tőlük. A futam közben Gesszer illetve Zavulon segítségét is kérhetjük. Ők aztán jól közbeavatkoznak, nagy energiakör fogja vissza az ellenség gépjárműveit. Ha a játék közben nyomunk egy pause-t, a kamera a kocsink körül kezd körbe forogni, mint annak idején a Need For Speed 3-ban láttam ilyet. Ám a grafika messze elmarad az említett NFS3 graikájtól. Sem az út pora, sem eső nem fokozza a játék élményét. Azért nézzük meg a játékról szóló rövid bejátszást!
A másik számítógépes játék, ami az Őrségek világában játszódik, nemes egyszerűséggel Night Watch Game névre lett keresztelve. A szerepjátékban Stas-t felügyeletét kapjuk meg elsőként. Olga adja neki az instrukciókat videók formájában. Elmondja az alapvető tudnivalókat a Másfélékről és az Őrségekről is, valamint a Mágia használatába is beavat. A történet következő állomáspontja egy lezárt metróállomáson, ahol Vera is belép a képbe. Ugyan ő is még tanonc, de már be tud lépni a Homályba. Meg aztán a neoncsővel osztja ki a vámpír rendőröket, hogy hőseink az egyik peronról a másikra juthassanak. A vámpír rendőrfőnökkel valamelyest kommunikálni is lehet, a beszélgetés közben a megadott válaszok közül választhatunk. Aztán Stas útja Gesszer irodájába vezet. A videóbejátszás közben Gesszer kérdezget, nekünk megint a megadott válaszok közül kell választanunk. Majd a kis csapat egy havas parkban Tigrinccsel bővül ki. Valaki az út közepén hagyta a Zetor-ját, de gondolom ez Moszkvában megszokott. Itt mindenféle farkasemberek támadnak ránk, és egy nőt kellene megmenteni. Tigrinccsel valóban át tudunk változni tigrissé, mily meglepő. És a többiek is mindenféle energiagömböt szórnak ki magukból. Ám ennek ellenére az alakulatom elvesztette összes energiáját, és mindannyian a Homályba távoztak. Mágikus almával és csokival lehet az elvesztett energiákat pótolni, amit én eléggé elmulasztottam. Találtam ide is egy ideillő videót, amiből mindent leszűrhet az ember!
Mennyi érzést ébreszt ez a musical. Több nyáron is ezt hallgatta a család mikor nyaralni mentünk. Akkoriban csak kazettát vagy rádiót tudtunk a kocsiban hallgatni. Így több héten keresztül szinte mindennap többször is végighallgattuk a Padlás kazettáját. Nagyon szerettük, szeretjük. Nem is csoda, hogy a végére kívülről tudtuk a dalokat, és Édesanyám meg is unta.
Húgom látta először a színházban a darabot, és az egyik osztálytársa másolta le nekünk kazettára. Az Enyém a pálya kivételével az összes dal rajta volt, de ez az egy nem tetszett nekik. Persze miután megszereztem a zenei könyvtárból cédén a musical-t, ez a szám lett a kedvencem. Eddig még színházban nem láttam, de most eljött az ideje. Névnapom alkalmából kaptam azt az ajándékot, hogy elmegy a egész család a Vígszínházba. Várom már nagyon!
Addig is a sok szép dal közül most itt álljon egy, melynek Fényév távolság a címe. (Én erről jegyeztem meg, hogy a fényév távolságot jelent, és nem időt.)
Az Ikarus 260-as jövőbeni változata.
A Galaktika címlapján egyszer volt egy tuning Mercedes, amolyan légtalpas, sci-fis. Akkor szóba került, hogy magyar vonatkozásban nemigen látni hasonló rajzokat. Hát én készítettem egyet. Persze mi másról, mint egy piros hetesről.
Csak egy kép kell az utazáshoz. Egy kép, amin megkövült a pillanat. Egy kép, amin ott vagy szeretteiddel egy idilli környezetben. A mozdulatlanság nyugtatóan hat. Nem történik semmi. A idő örökre befagyott, a másodpercmutató már sohasem mozdul tovább körkörös útján. A képen az idők végezetéig ebben a kellemes állapotban maradsz.
Nézd jól a képet. Ugye érzed, amit akkor éreztél. Körülvesz a szeretet. Most mindezt újraélheted. Hunyd be a szemed, és gondolj erősen a képre. Csak a képre, és csak arra a pillanatra, amikor a kép elkészült. Számolj el tízig, és lassan, nagyon lassan nyisd ki a szemeid. De vigyázz, ha gyorsan nyitod ki a szemed, szempilláid szerteoszlatják a törékeny világot.
-Hé! Te nem is voltál a képen!
-Miért, már kinyitottad a szemed?
-Igen. Illetve nem biztos.
-Akkor még utazol. Körülbelül félúton járhatsz.
-Ezt meg miből gondolod?
-Valami fényes helyre utazol. Amott közeledik. Nézd csak!
-Á, tényleg. De mond csak, ki vagy te?
-Érezd magad jó a pillanatodban!
Pont olyan, mint mikor a kép megszületett. Mosolyok, szeretet, boldogság tölti ki a szívedet. Magadhoz öleled, kit már rég nem láttál.
-Hiányoztál!
-Te is nekem!
-Most már mindig veled maradok.
-Ez a pillanat örökké tart.
Egy internetes sebességmérőt szeretnék ajánlani a sebesség megszállottjainak. Van több ilyen teszt is a világhálón, de persze mindegyik mást mutat. Én most a speedtest.net-et szeretném megmutatni. A kísérlet végén egy képet is készít az oldal, amin a saját paramétereink szerepelnek. A tetszetős képet aztán bárhová beszúrhatjuk vagy belinkelhetjük.
Aztán lehet a szolgáltatónál reklamálni, ha nem az előfizetésnek megfelelő gyorsaságot produkálják.
Persze az új dízájng az fontos volt. Semmi baj! - ahogy Édcsapám mondaná. Megkérdeztem a tanító bácsitól, aki épp a tanszékén ült, hogy hol lesz a vizsga. Ugyanolyan széke van, mint bárki másnak. Nem tudom, miért tan? Szóval ma vizsgáztam, ez volt az idei utolsó vizsgám. Négyest kaptam. Azt mondja: beszéljek a 23-as tételről, meg válasszak magamnak egy másikat. Meg aztán azt mondja: akkor most beszéljek a kedvenc tételemről. Én meg majdnem azt mondtam: az hogy kedvenc, az egy kicsit erős túlzás. De nem mondtam, és ez talán jobb is így. Hazafelé pedig megvettem a 10-edik MetaGalaktikát. Júpí! 
Itthon ettem-ittam, jól mulattam. Lehet szusszanni: Szusz! Na jó, sok is volt ez a pihenés, legalább két perc (na jó, kicsit több), lehet kezdeni a munkát! Kezdve ugye a fűnyírással… 
Aztán hétfőtől egy kőmíves mellett fogok dolgozni, mert a kőmívesek mindig söröznek munka közben. Hehe. De nem csüggedek, mert este megnézzük A Padlást! Csütörtök 12, itt a névnapom. Péntek 13, nos?! Izgi. 
Aztán miért is ne csüggedjek…? Mert mindjárt kopog Nita, hogy engedjük be… Na jó, talán beengedjük. 
Hozzászólások