'Sci-fi-s regények, novellák' kategória archívuma.

Brandon Hackett: A poszthumán döntés

phd1.jpgRekviem Az Emberiségért. Nicole És Elliot Balladája.

A történtekben Nicole és Elliot digitális naplója kalauzol el bennünket, és már az első oldalakon sejthetjük, hogy nem egy vidám történettel állunk szemben. És akkor ez nem kifejezés…
A regény egy idilli képpel nyit. Fiatal, szerelmespár egy reggelét követhetjük nyomon. Ébredés, fürdés, a férfi a reggeli közben újságot olvas, a gyerek közben tévét néz, és a nő is készülődik. Aha! Csak hogy a Taun járunk, ahová a Földről a fénysebesség felével haladó intersztellárisoknak is több évtizedbe telik az utazás. A férfi nem papírlapokat tart a kezében, hanem neurochipje segítségével tölti le a TauNetről a híreket. A gyerek is neuroterén nézi a filmet vagy valamelyik zenecsatornát.
A Földön nagy háborúk dúltak, elnéptelenítve ezzel az egész bolygót. A háború után akik tehették vagy kriobölcsőkben lehibernáltatták magukat jó néhány évtizedre, vagy intersztellárisokkal utaztak a Földtől távol eső kolóniákra. Vagy a Taura, vagy a Pavonisra. Miközben Elliot a kávéját kortyolja, megérkezik az első intersztelláris a Taura, a Gaia. És ezen a ponton megkezdődik a fiatal pár kálváriája. Megalázzák, kihasználják, becsapják őket. Megfosztják őket emberi méltóságuktól. A legeslegszörnyűbb dolgok történnek meg velük, pokollá változtatva életüket. Helyzetük teljesen kilátástalanná válik. Elszakítják őket egymástól. És hogy sikerül-e újra találkozniuk? Talán…? Ilyen szívszorító történettel már nagyon régen találkoztam. Olyannal, ami ennyire meg tudott hatni.
A múltban történt események szépen fokozatosan bontakoznak ki, betekintést engedve a legapróbb részletekbe. Nem kell megijedni, ha az elején még nem tudjuk, miért robbant ki a Föld-háború. A végére világossá válik ez is, és fény derül sok minden másra is. Kiderül, hogy micsoda az emberéleteket követelő K-vírus, kik a telepaták, és hogy, hogyan alakul az emberiség sorsa! Legmerészebb álmainkban sem gondolnánk, mi lesz a regény végkifejlete. Álomszerű és mégis visszataszító. Hatalmasat üt!
A könyv alapos gondossággal van felépítve. Botond az egyes jelenségeket, szerkezeteket, és technológiákat részletekbe menően írja le, ám ez nem megy az elbeszélés rovására. Mindennek tüzetesen utánajárt, és ez látszik a könyv minden oldalán. Fogalmaim szerint ilyen az igazi hard-sf.
A regény technikai alkotásai az író ötletességéről, hatalmas fantáziájáról és képzelőerejéről árulkodnak. A könyvben mindenről magyarázatot kapunk. Megtudhatjuk, hogy pontosan mi célt szolgálnak, és hogyan működnek. A teljesség igénye nélkül, kezdve ugye a poszthumánokkal, akik mesterséges intelligenciával turbózzák föl tudatukat. Aztán ott van a kulancspisztoly, amivel átvehetjük az irányítást mások felett. Folytatva a schwarzschild-lyukkal, ami egy mesterséges fekete lyuk, egy tömegpusztító fegyver. Egészen a titokzatos Gretchen-fákig, amik létezéseinek körülményeit mindenki csak találgatni tudja.
A magyar sci-fi irodalomban egyedülálló regény A poszthumán döntés, de világirodalmi szinten is éppúgy megállja a helyét.

phd2.jpg

Gépkirály titka (mini iromány)

Egyszer volt, hol nem volt, a Spam-hegyeken és a Szilícium-völgyön is túl, volt egyszer egy birodalom, melyet Masinériának hívtak. Masinéria hatalmas és mindenható uralkodója a nagy Gépkirály volt. Jószívű és igazságos királya volt ő népének, szerette is minden alattvalója. Ám Gépkirály processzorát már régóta egy nagy titok terhelte. Memóriáját készenléti állapotban is csak ez töltötte ki. Nem múlt el éjszaka vagy nappal, hogy fogaskarekei ne forogtak volna a súlyos gondolatok körül. De hogy is beszélhetett volna bárkinek is róla, akkor talán egész birodalma előtt elveszítené tekintélyét. Valakinek mégis el kellett mondania a nagy titkot.
Szerencsére volt az udvartartásában egy nagyon becsületes, és jóravaló szolgálója, akiben megbízhatott. Az Italgép volt az, akinek 24 karátos aranyból volt még a szíve is. Egy napon magához hívatta őt a király palotájának tróntermébe. Így szólt a Gépkirály, mikor az Italgép féltérdre ereszkedett királya előtt:
-Nagy-nagy titok nyomja acélszívemet. Talán enyhíteni tudom fájdalmamat, ha megosztom veled. - a Gépkirály szeméből egy higanykönnycsepp gurult végig drótszakálán. - De nem mondhatod el senkinek, különben megetetlek a Rozsdafenevaddal!
Az Italgép meghallgatta a titkot és megesküdött, hogy senkinek sem árulja el. Ám ahogy teltek-múltak a napok, egyre nehezebben tudta magában tartani a hatalmas titkot. Szokásos hajnali sétája során a városszéli roncstemető felé tévedt. Meglátott ott egy leselejtezett, már nem működő gépet. Szeme helyéből vékony vezetékek lógtak ki. Csak piros felsőteste volt meg, rajta egy matt, ezüst violinkulccsal. Deréktól lefelé nem voltak meg a alkatrészei, és az egyik keze is hiányzott. A holtak már nem beszélnek, gondolta az Italgép. Azzal odahajolt a halott gép szenzorához, és belesúgta a király titkát.
Pár hónap elteltével közeledett a Gépkirály századik születésnapja. A közelgő ünnepség alkalmából egy új Zenegép érkezett a palota udvarába. Az előző nyugdíjba vonult, és bár ez is megjárta már a roncstelepet, tűzpiros kasznija most mégis szépen ragyogott. Rajta az ezüst violinkulcs csak úgy csillogott-villogott. Aztán eljött a nagy lakoma estéje. A birodalom minden pontjáról érkeztek a gazdagabbnál gazdagabb vendégek. Ott volt a Mosógép, a Fúrógép, de még a messziről jött Gőzgép is. Ettek-ittak, mulatoztak. A többfogásos vacsora után az Italgép szolgálta föl a lovagteremben a finomított kenőolajat. Ám amikor a teremben meglátta az új Zenegépet, leesett egy pillanatra nullára az órajele. Egyből felismerte a roncstemetőből a piros torzót. Miközben az Italgép az italt szolgálta föl a Gépkirály mit sem sejtve így szólt:
- Zenegép, hadd halljuk, hogyan muzsikálsz!
A gép halk kattanással üzembe helyezte magát, majd elkezdett énekelni:
- A király fején géprongy, nincs haja; ezt titkolja ő, ez a baja.
A teremben megfagyott a levegő, pedig a bolygó éves átlaghőmérséklete 451 Fahrenheit volt. Az Italgép hirtelen azt sem tudta, merre meneküljön. Végül a király törte meg a síri csöndet, hangos nevetésben tört ki, és vele nevettek az alattvalói is. Óriási ércszikla esett le a Gépkirály acélszívéről. Megkönnyebbült, hogy kiderült az igazság, és nem kellett tovább titkolóznia. Az Italgép is elmondta, hogyan szerzett tudomást a Zenegép a titokról. A gépek tán azóta is élnek és mulatoznak, hacsak a Rozsda meg nem ette őket. Aki nem hiszi, az járjon utána!

galaktika.blog.hu

Óóó! Van a Galaktika Magazinnak már blogja is! Az első bejegyzésében pedig a Robert Ferrigno-val készített interjú olvasható. Nita hívta rá föl a figyelmemet, hogy a hozzászólások között szerepel egy link a blogom egyik bejegyzésére. Nevezetesen az Ima egy bérgyilkosértről szólóra. Óóó! El sem akartam hinni. Köszönöm szépen a megtiszteltetést! Hajrá Galaktika, csak így tovább! :)

Hajdú Éva: lUc1ph3R

Tényleg! Én még nem mondtam el a véleményemet a művel kapcsolatban. Most, hogy Hajdú Éva ezzel az írásával áll a Zsoldos Péter Díj képzeletbeli startvonalához, éppen itt az ideje.
Kezdeném a címmel, ami első ránézésre betűk és számok furcsa összevisszaságának tűnhet. Ám ha tovább figyeljük, a Lucifer szó olvasható ki belőle. A szokatlan írásmód a történet végére értelmet nyer.
Persze a novellát többféleképpen is lehet értelmezni. Értelemszerűen én most a saját olvasatomat írnám le. Isten megteremtette a Világot, és vele együtt az embert is. Ám mivel Isten nem bábokat akart teremteni, megadta az embernek a szabad akaratot. Azzal a feltétellel, hogy nem ehetnek a tudás fájáról. De így az emberek tudatlanságban élték életüket. Azt hiszem mindenki számára ismerős a történet. De itt kezdődik csupán a novella.
Isten egy segítőt teremt maga mellé, aki szép lassan veszi tudomásul a környezetét. Egyedül találja magát egy templomban. A templom kapuja zárva, rajta az alábbi szöveg arany betűkkel:
Pater noster, qui es in caelis,
sanctificetur nomen tuum,
adveniat regnum tuum,
fiat voluntas tua sicut in caelo et in terra.
Panem nostrum quotidianum da nobis hodie.
Et dimitte nobis debita nostra,
sicut et nos dimittimus debitoribus nostris,
et ne nos inducas in tentationem,
sed libera nos a malo.

Latin Miatyánk. Aztán Isten megszólítja Teremtményét, majd a Teremtmény megkérdezi, ki beszél hozzá. És itt is van egy utalás. Isten a pí nevezetű irracionális számra hivatkozik, melyről tudjuk, hogy ez a számsor a Tóra szerint Isten nevét jelentheti. Isten ismerteti a Teremtmény feladatát, de ő nem hajlandó azt teljesíteni…
A szövegtől látszólag elütő kacsacsőrök, és a bennük szereplő szöveg a honlapokat leíró programozó nyelv részei. Ez a magyarázza a novella folytatását. Egy eddig ismeretlen számítógépes vírus dönti romba a kommunikációs csatornákat. Használhatatlanná válnak a tévés és rádiós csatornák, és az internet is. A novella új értelmet nyer, mélyebb rétegét fedezhetjük fel. Az írás gyakorlatilag lehet maga a vírus is. Hisz a programozó nyelvet jelölő tag-ek pont úgy vannak elhelyezve, ahogy azok megtalálhatóak egy igazi html fájlban is. <HTML> tag-gel nyit, és az ezt lezáró </HTML> tag-gel végződik a mű. Ezt a szabályféleséget jól nyomon is követhetjük a mű egészén. Beleértve a <A HREF: Kiv π> egyszer. </A>-t is, amely a weblapokon található linket definiálja. Jelen esetben Isten a már említett píre utal.
Egy aprócska adalék. A “Lucifer” egy latin eredetű szóösszetétel a lūx (fény) és ferre (hozni) szavakból, jelentése “fényhozó”. Az a fényhozó, aki egy új világ reményét hozza el. Ezt már csak én mondom…

Szélesi Sándor: Guberálók

Szélesi Sándor Guberálók című novellájáról szeretnék írni pár sort. Abból az alkalomból, hogy ez a műve is jelölt a Zsoldos Péter Díjra. Egyébként ez az írás a 209. Galaktikában olvasható, ha valaki szívesen elolvasná vagy újraolvasná.
Szóval a mű két, roma származású, szkafanderes férfiről szól, akik az űrben válogatnak a sok kidobott, és összegyülemlett limlom között. Bár efajta történetet olvashattunk már a korábbiakban is, ahol az űrszemetet gyűjtik az erre elhivatottak. De azért bizonyára előttünk van az a kép, mikor a cigányok vadásszák a kidobott lomok közül az “értéket”. (Gondoljunk akár a lomtalanításokra, és az ott őrposztot ülőkre.) Ennek analógiájára történetünk hősei az űrben szedik össze a tárgyakat. Ruha helyett persze szkafandert viselnek, ami épp úgyanolyan toldozott-foltozott, mint a földi viseletük. Révén, hogy azt is egy ilyen szeméttelepen találták. A novellából megtudjuk, hogy igenis van hasznuk ezeknek a guberálóknak. A még használható dolgokat válogatják ki ők a tényleges szemét közül, és ezeket a tárgyakat adják aztán tovább. Leselejtezett űrhajóikkal szállítják az eladható holmit a Föld szegény területeire, és a peremvidékek. Ahová ritkán jut el a földi utánpótlás, és ami eljut, az is silány minőségű.
Jelenleg ilyen hasznukat nem látom a guberálóknak, de tényleg majd talán a jövőben. Manapság önellátás céljából túrják a szemetet a rászorulók. Néha látni a belvárosban, hogy egy plédre vagy újságpapírokra kirakják portékáikat. De nem hinném, hogy valakinek leszakadt fejű babára, vagy kosztól fekete plüssmacira lenne szüksége.
A rövid történet egy csattanóval zárul, amit így most kár lenne lelőni. Inkább érdemes hozzá a novellát elolvasni!

A Nappali Őrség már a nappalidban van!!

tigrincs.jpeg
Kiolvastam Sergei Lukyanenko Nappali Őrség című regényét.
Kis bevezetővel kezdeném azok számára, akik még nem olvastak Őrség könyveket. Szóval: Az embereken kívül Másfélék is élnek ezen a világon, akik mágikus erővel bírnak. Az idők kezdetében ezek a Másfélék békében éltek egymás mellett, de aztán egyre jobban a Fény és a Setét oldalára álltak. Így szakadtak a Másfélék két táborra. Véres összecsapások után, melyek súlyos veszteségeket okoztak mindkét fél részéről, megszületett köztük a Megállapodás. A Megállapodás betartására, de legfőbbképpen betartatására a Fénypártiak és a Setétek is odafigyelnek. Így alakultak meg az Őrségek. Éjszakai Őrség, akik éjjel a Setétek tevékenységeire figyelnek. Nappali Őrség, akik a Fénypártiak túlkapásait akadályozzák meg.
A napjainkban játszódó történet a Moszkvában működő két Őrségeket mutatja be. A két fél minduntalan azt lesi, hol tudna ellenfelének keresztbe tenni. És minden lehetőséget meg is ragadnak, egymással gáncsoskodnak. Persze a Megállapodás miatt nyíltan nem támadhatnak egymásra. Így nem egyszer provokálják egymást, hogy aztán törvényes úton intézkedhessenek.
Nagyon hangulatos könyvek. A Másfélék bepattanak a zsigulikba vagy akár bmw-jükbe, vodkát és sört isznak, szeretnek és gyűlölnek. Szóval hasonlítanak az emberekhez. Csak éppen ők be tudnak lépni a Homályba, amit a mágikus erők által meghatározott párhuzamos világként lehetne a legjobban elképzelni. Még tudnék erről az elképzelt világról sokat-sokat mesélni, dehát a könyvekben szebben és jobban le vannak ezek írva. Nem szaporítanám a szót.

Na de! Most azoknak írnék, akik már olvasták a Nappali Őrséget. A többiek fogják be a fülüket, vagy a szemüket, de legalábbis a szájukat biztosan. :)
A könyv három részből, három összefüggő történetből áll, melyek közül a harmadik részben kerekedik ki a teljes, egész történet. Rögtön az első rész végén néztem egy nagyot. Ugyebár Aliszát Artyekbe küldik regenerálódni, ahol aztán találkozik Igorral. A kettőjük találkozása Alisza halálával végződik. De hogyan lehetséges ez? Ő főhősnő!
A második részben feltűnik egy a Homály szülte hatalmas erejű mágus, aki kicsit amnéziás. Nem emlékszik arra, hogy mi történt vele eddig. Aztán meg képbe kerül Fafnir Karma.
Például ez is tetszik az Őrség könyvekben. Létező mitológiai személyeket, eseményeket, mint Másféléket, illetve azok tevékenységeit mutatja be a könyv. Fafnir a germán mitológia egyik sárkánya volt. A könyvben nagy erejű Setét mágus, aki megszerezte a Niebelungok kincsét. Majd Siegfried, egy Fénypárti mágus győzte le őt. Valamint az is tetszik, hogy létező rock együtteseket hallgatnak a szereplők. Ha ismerném Moszkvát, még az is szemem előtt lenne, hogy éppen, hol járnak, kelnek. Merthogy városrészek és épületek neveit is említi a szerző.
Visszatérve: A harmadik részben több szereplő az Inkvizíció elé kerül. Valakiknek sikerül kimagyarázniuk magukat, valakiknek viszont nem… De lényegében összeáll a kép, kiderül sok minden. Amit azért nem írok le, mert akik olvasták, azok már úgyis tudják.
Viszont egy kérdés, ami kicsit nyitva maradt. Vagy nem. Zavulon fel akarta-e támasztani Fafnirt a Homályból, avagy sem? Szerintem igen, csak aztán letagadta. Nem hiszem, hogy elterelő hadművelet lett volna az a sok összefüggés. Szerintetek?

Megjelentem a Műhely újságban

Nagy öröm ért ma engem. Timur a mágnesvasúton című irományom megjelent az egyetem Műhely című újságában. Igaz a címe csak Timur lett, és néhol belenyúlt a szerkesztő, de lényegi dologban nem változott a mű.
A főhős neve egyébként a Tibor keresztnévből jött. Szerettem volna egy nemlétező nevet kitalálni. Egész addig azt hittem, sikerült is, míg meg nem láttam az Éjszakai őrség rendezőjének nevét: Timur Bekmambetov. Na majd legközelebb!
Az iromány legszebb mondata: “Olyan érzése támadt, mint mikor az autópályán a belső sávban egy villamos leelőz egy buszt.” Egyik reggel álmosan utaztam a Volánbuszon Érdről az Etele térre, és az M7-esen egy pillanatra tényleg azt hittem, hogy egy villamos előz le minket.

Philip Kindred Dick: A halál útvesztője

a_halal_utvesztoje.jpgPhilip K. Dick az össze kellékét használja, épp csak rendőr nincs a történetben.
Tizennégy embert rendelnek egy lakatlan, sivár bolygóra. Az univerzum különböző pontjáról érkezett férfiakban és asszonyokban látszólag nincs semmi közös. Van köztük feltaláló, orvos, közgazdász, tengerbiológus, pszichológus, és még más foglalkozású is. Nekik kéne együtt dolgozniuk ezen a Delmak-0 nevű bolygón. Ám egyvalamiben mégis hasonlítanak egymásra. Mindegyikük a maga kis világában él, és mindegyiküknek megvan a maga dilifleknije. Van itt gyógyszerfüggő, alkoholista, túlbuzgóan vallásos, és sorolhatnám még, ki mindenki. Szakterületükön még soha nem értek el eredményeket, például a feltaláló még nem talált föl soha semmit.
A feladatukat tartalmazó mágnesszalag tönkremegy, és elkezdődnek a rejtélyes gyilkosságok.
A cím alapján arra következtettem, hogy egy épület belsejében játszódik a regény. De nem, egy bizonyos Épület más szerepet kap. A cím onnan jön, hogy a szereplők olyanok, mint a kísérleti patkányok egy labirintusba zárva a halállal.
A mű végkifejletét szerintem senki sem találja ki. Egy pillanatra átsuhant az agyamon a gondolat, hogy lehet, hogy talán… De el is vetettem ezt a gondolatot, hogy ááá, úgyse. A végén én komolyan sajnáltam a szereplőket. Aki még nem tette, az olvassa gyorsan el!

Robert Ferrigno: Ima egy bérgyilkosért

ima_egy_bergyilkosert.jpgAz Amerikai Egyesült Államokban a káosz látszik eluralkodni. Atomtámadás éri New Yorkot és Washingtont, és ezért a cionistákat teszik felelőssé. A cionisták egy szélsőségektől sem mentes, zsidó nemzeti mozgalom képviselői, céljuk a zsidó érdekek védelme. A kaotikus állapotot egy új rendszer hivatott megoldani, ám ennek a rendszernek az alapja az iszlám vallás. A történelemben előfordult már ehhez hasonló szituáció, gondoljunk csak Hitler hatalomra kerülésére.
Osszama bin Laden nemzeti hőssé válik, az ikertornyok jelentése átértelmeződik. Az amerikai elnököt egész életére választják, a tisztségek a halál napjáig szólnak. A hírhedt vallási rendőrség, a Feketeköpenyesek vigyáznak a vallás betartására. Csadorba öltözött nőket vernek meg az utcán, ha nem a vallás szerint viselkednek. Az Állambiztonsági Szolgálat felkutatja, és likvidálja a rendszer ellenségeit. A különböző állami szervezetek szövetkeznek egymással és egymás ellen. Közben afféle diktatórikus rendszer alakul ki. Sokan veszik föl az iszlám vallást, híres színészek, sportolók. Ám még többen zarándokolnak délre, a Bibliaövezetbe. Az Iszlám Köztársaság és a Bibliaövezet között hatalmas polgárháború dúl, ám a minkét felet érintő nagy veszteségek miatt fegyverszünetet kötnek. Az Iszlám Köztársaság területén maradt keresztények a nagyvárosok gettóiba kényszerülnek, nem tölthetnek be magasabb pozíciókat, csak megtűrtek, kiszorítottak. Az Iszlám Köztársaság nem folytatja elődei munkáit, nem fejlesztenek, nem tartják karban a létesítményeket. Ha emiatt leszakad egy híd, a zsidó terrortámadásra hivatkoznak, és az állambiztonságiakat vonják felelősségre.
Ilyen előzményekkel indul el a történet. Rőtszakáll, az Állambiztonsági Szolgálat vezetője felkeresi nevelt fiát, Rakkimot, mert eltűnt Sarah, Rőtszakáll unokahúga. Rakkim leszerelt fedajin árnyékharcos. A fedajonok az Iszlám Köztársaság elit alakulata. Az árnyékharcosok feladata, hogy beépüljön a Bibliaövezetben, és információkat szolgáltasson. Rakkim elkezdi keresni Saraht, szerelmét, aki történelemmel foglalkozik, és talán olyan dologra bukkant, amit nem lett volna szabad megtalálnia. Mindennek tetejébe Rakkim és Sarah nyomába ered egy fedajin bérgyilkos is, aki az Öregnek, egy titokzatos vezetőnek dolgozik. A fedajin bérgyilkosok a fedajinok habja, a legtehetségesebbek közül kerülnek ki. Az egyezmény szerint csak külföldön vethetik be őket.
A regényben jól keverednek az akció és a nyomozós részek. A könyv fokozatosan avat be a környező világ részleteibe. A könyv végén nagyon vártam egy jelenetre, ami meg is történt. De várom a folytatást, ami a Sins of the Assassin, a trilógia második kötete. Imádkozom azért a második bérgyilkosos könyvért!

Miért éppen a sci-fi?

Hogy miért pont éppen a sci-fi? Első körben azt mondanám, hogy a jóég tudja. Az indiános regények után jöttek a tudományos-fantasztikusak. És aztán maradtak is.
A régi Galaktikákat kezdtem el olvasgatni, így fogott meg a sci-fi világa. A végtelen számú világok, ahol bármi megtörténhet, és annak az ellenkezője is. A különleges fajok, érdekes élőlények. A történetek, amik nem csak arra a kis időre szóltak amíg elolvastam azokat, hanem a csattanó után még akár napokig is gondolkodtam rajtuk, hogy ez hogyan is lehetett.
Legjobban azokat a műveket szeretem, amik elgondolkodtatnak. Nem egy kézhez kapott történetet olvasok el, hanem én értelmezem úgy a regényt vagy novellát, ahogy szeretném. Akár többszöri elolvasásra a mű más és más értelmét látom meg. Többféleképpen tudom értelmezni.
Vagy a csattanóra kihegyezett műveket is nagyon szeretem. Olvasom-olvasom, és az utolsó mondat fölrakja a történetre a koronát. Szerintem a sci-fi egyik sajátossága az ilyen történetek.
A legelső sf regényem a Majmok bolygója volt. Igazi klasszikus. Azt kaptam, mint a novelláktól, csak nagyban. Élvezet volt olvasni, és rögtön követte ezt a többi fantasztikus regény. Hát így kezdődött ez a szerelem, mely azóta is tart.
Egyik legkedvesebb művem Ray Bradbury-től a Fahrenheit 451. A sci-fi nem csak megmutatja a lehetséges jövőképeket, hanem gyakran mint intő jeleket mutatja azokat föl. A sci-finek felelőssége van, hiszen rá kell mutatnia a folyamatokra, és a következményekre.  Akkor is, ha  azok nem pozitívak.




Hiperfelület

Rövid, szöveges üzenetek


Hozzászólások

  • szs: És a rendőrség még nem kérte a kutya segítségét? Szerintem hamar megtalálná. :)
  • Annatar: De az igazi tanulság az, hogy az állatok tudják. Tudják, hogy milyen ember az ember ;) A kutyák...
  • bellamaria: Micsoda horror és erotika! Sőt krimi! Az a baj, hogy a postás nem olvasott Tömörkény István...
  • Nita: És be lettem engedve… :P
  • Nita: Hát, az adagot nem vitték túlzásba. :PRáadásul egyszer-kétszer a pasi beégett, mikor pl. azt...

Reklám

  • Kiemelt blogok

  • Kiemelt dolgok

  • Reklám

    RSS

    valami


  • SEO, Friss hírek, információk, Napellenző, Sci-fi & fantasy news, Expats Budapest, női magazin. Business Internet
    Joomla Toplista SG.hu