Csak egy kép kell az utazáshoz. Egy kép, amin megkövült a pillanat. Egy kép, amin ott vagy szeretteiddel egy idilli környezetben. A mozdulatlanság nyugtatóan hat. Nem történik semmi. A idő örökre befagyott, a másodpercmutató már sohasem mozdul tovább körkörös útján. A képen az idők végezetéig ebben a kellemes állapotban maradsz.
Nézd jól a képet. Ugye érzed, amit akkor éreztél. Körülvesz a szeretet. Most mindezt újraélheted. Hunyd be a szemed, és gondolj erősen a képre. Csak a képre, és csak arra a pillanatra, amikor a kép elkészült. Számolj el tízig, és lassan, nagyon lassan nyisd ki a szemeid. De vigyázz, ha gyorsan nyitod ki a szemed, szempilláid szerteoszlatják a törékeny világot.
-Hé! Te nem is voltál a képen!
-Miért, már kinyitottad a szemed?
-Igen. Illetve nem biztos.
-Akkor még utazol. Körülbelül félúton járhatsz.
-Ezt meg miből gondolod?
-Valami fényes helyre utazol. Amott közeledik. Nézd csak!
-Á, tényleg. De mond csak, ki vagy te?
-Érezd magad jó a pillanatodban!
Pont olyan, mint mikor a kép megszületett. Mosolyok, szeretet, boldogság tölti ki a szívedet. Magadhoz öleled, kit már rég nem láttál.
-Hiányoztál!
-Te is nekem!
-Most már mindig veled maradok.
-Ez a pillanat örökké tart.
2 archív oldal
Egy internetes sebességmérőt szeretnék ajánlani a sebesség megszállottjainak. Van több ilyen teszt is a világhálón, de persze mindegyik mást mutat. Én most a speedtest.net-et szeretném megmutatni. A kísérlet végén egy képet is készít az oldal, amin a saját paramétereink szerepelnek. A tetszetős képet aztán bárhová beszúrhatjuk vagy belinkelhetjük.
Aztán lehet a szolgáltatónál reklamálni, ha nem az előfizetésnek megfelelő gyorsaságot produkálják.
Guardianes del día. A Nappali Őrség spanyol címe se semmi, hát még a filmelőzetesek. Nagyon durva. 
1., Az elképesztő Tamerlan.
2., Az óriási óriáskerék.
3., Alisza nem seprűnyélen érkezik.
Plusz egy vicc:
-Hány lakosa van Ausztriának?
-Föld alatt vagy föld fölött??
Brandon Hackett: A poszthumán döntés
2008. május. 21. Sci-fi-s regények, novellák-ban. 12 Hozzászólás
Rekviem Az Emberiségért. Nicole És Elliot Balladája.
A történtekben Nicole és Elliot digitális naplója kalauzol el bennünket, és már az első oldalakon sejthetjük, hogy nem egy vidám történettel állunk szemben. És akkor ez nem kifejezés…
A regény egy idilli képpel nyit. Fiatal, szerelmespár egy reggelét követhetjük nyomon. Ébredés, fürdés, a férfi a reggeli közben újságot olvas, a gyerek közben tévét néz, és a nő is készülődik. Aha! Csak hogy a Taun járunk, ahová a Földről a fénysebesség felével haladó intersztellárisoknak is több évtizedbe telik az utazás. A férfi nem papírlapokat tart a kezében, hanem neurochipje segítségével tölti le a TauNetről a híreket. A gyerek is neuroterén nézi a filmet vagy valamelyik zenecsatornát.
A Földön nagy háborúk dúltak, elnéptelenítve ezzel az egész bolygót. A háború után akik tehették vagy kriobölcsőkben lehibernáltatták magukat jó néhány évtizedre, vagy intersztellárisokkal utaztak a Földtől távol eső kolóniákra. Vagy a Taura, vagy a Pavonisra. Miközben Elliot a kávéját kortyolja, megérkezik az első intersztelláris a Taura, a Gaia. És ezen a ponton megkezdődik a fiatal pár kálváriája. Megalázzák, kihasználják, becsapják őket. Megfosztják őket emberi méltóságuktól. A legeslegszörnyűbb dolgok történnek meg velük, pokollá változtatva életüket. Helyzetük teljesen kilátástalanná válik. Elszakítják őket egymástól. És hogy sikerül-e újra találkozniuk? Talán…? Ilyen szívszorító történettel már nagyon régen találkoztam. Olyannal, ami ennyire meg tudott hatni.
A múltban történt események szépen fokozatosan bontakoznak ki, betekintést engedve a legapróbb részletekbe. Nem kell megijedni, ha az elején még nem tudjuk, miért robbant ki a Föld-háború. A végére világossá válik ez is, és fény derül sok minden másra is. Kiderül, hogy micsoda az emberéleteket követelő K-vírus, kik a telepaták, és hogy, hogyan alakul az emberiség sorsa! Legmerészebb álmainkban sem gondolnánk, mi lesz a regény végkifejlete. Álomszerű és mégis visszataszító. Hatalmasat üt!
A könyv alapos gondossággal van felépítve. Botond az egyes jelenségeket, szerkezeteket, és technológiákat részletekbe menően írja le, ám ez nem megy az elbeszélés rovására. Mindennek tüzetesen utánajárt, és ez látszik a könyv minden oldalán. Fogalmaim szerint ilyen az igazi hard-sf.
A regény technikai alkotásai az író ötletességéről, hatalmas fantáziájáról és képzelőerejéről árulkodnak. A könyvben mindenről magyarázatot kapunk. Megtudhatjuk, hogy pontosan mi célt szolgálnak, és hogyan működnek. A teljesség igénye nélkül, kezdve ugye a poszthumánokkal, akik mesterséges intelligenciával turbózzák föl tudatukat. Aztán ott van a kulancspisztoly, amivel átvehetjük az irányítást mások felett. Folytatva a schwarzschild-lyukkal, ami egy mesterséges fekete lyuk, egy tömegpusztító fegyver. Egészen a titokzatos Gretchen-fákig, amik létezéseinek körülményeit mindenki csak találgatni tudja.
A magyar sci-fi irodalomban egyedülálló regény A poszthumán döntés, de világirodalmi szinten is éppúgy megállja a helyét.
Final Fantasy: The Spirits Within (A harc szelleme)
2008. május. 17. Sci-fi-s filmek-ban. 5 Hozzászólás
Én eddig a Final Fantasy filmről azt hittem, hogy fantasy. Mondjuk nem tudom, hogy miért…? Ugyan a játékokkal nem játszottam, de ha említették, nekem mindig a hosszú hajú legény jutott eszembe, aki tud lőni a kardjával. És mindig remélem, hogy nem keverem valami másik játékkal. Szóval a játékokról nem tudok nyilatkozni.
Viszont a héten egyik nap adták a tévében a filmet, és véletlenül elcsíptem belőle pár percet. Inkább hasonlított sci-fire, mint fantasyra. Ezért aztán nagy kíváncsisággal meg is néztem.
Dr. Aki Ross-t szörnyű álmok gyötrik. Egy idegen bolygón áll, miközben egy idegen faj csap össze egymással. A háborújuk a bolygó pusztulásához vezet. Hogy miért álmodja folyton ezt az álmot. Benne is lakozik egy olyan szellem, mint akik megszállás alatt tartják a Földet. Az emberiségnek narancssárga fantomokkal kell osztoznia bolygónkon. És ezek a nem túl szellemes szellemek megfosztják az embereket kék szellemüktől. Ami persze az ember halálához vezet. Így érthető az emberek felháborodása, és hogy mindenféle bombákkal és ágyúk bevetésével akarják elpusztítani ezeket a fantomokat. Ám eddig minden hadjáratuk kudarcba fulladt. Dr. Aki Ross és Dr. Sid nem katonai fegyverekkel szállnának harcba. Ők a Föld szellemét, Gaiát keltenék életre a nyolc földi szellem segítségével. A film története kicsit hasonlít a StarCraft-éhoz. Van ez a halom ellenséges, visszataszító lény, akik ugye túlerőben vannak. És a technikailag jól felszerelt emberek, akik meg kétségbeesetten lövik őket, de mindhiába, majd menekülve bura alatti városukba vonulnak vissza.
Az film végülis egy nagy (animációs) mese. Merthogy mély gondolatokat azért nem tartalmaz, története sem túl bonyolult. Ha belevesszük, hogy az idegen faj háborúja miatt robbant föl a bolygójuk, akkor a film mondanivaló az lehetne, hogy ne robbantsd föl a saját bolygódat, mert az nem jó dolog. Sőt. Néha kifejezetten rossz is tud lenni… Szóval értitek.
A CGI grafikával viszont nincs semmi gond, teljesen élvezhető a film látványvilága. Jól néznek ki a szkafanderes katonák, az űrhajók, fegyverek, és a szereplők is jól ki vannak dolgozva.
Az akciók miatt érdemes talán a filmet megnézni. Ezért ahol nincs benne csetepaté, ott kicsit unalmassá válik. Hát ennyit tudnék elmondani.
Egyszer volt, hol nem volt, a Spam-hegyeken és a Szilícium-völgyön is túl, volt egyszer egy birodalom, melyet Masinériának hívtak. Masinéria hatalmas és mindenható uralkodója a nagy Gépkirály volt. Jószívű és igazságos királya volt ő népének, szerette is minden alattvalója. Ám Gépkirály processzorát már régóta egy nagy titok terhelte. Memóriáját készenléti állapotban is csak ez töltötte ki. Nem múlt el éjszaka vagy nappal, hogy fogaskarekei ne forogtak volna a súlyos gondolatok körül. De hogy is beszélhetett volna bárkinek is róla, akkor talán egész birodalma előtt elveszítené tekintélyét. Valakinek mégis el kellett mondania a nagy titkot.
Szerencsére volt az udvartartásában egy nagyon becsületes, és jóravaló szolgálója, akiben megbízhatott. Az Italgép volt az, akinek 24 karátos aranyból volt még a szíve is. Egy napon magához hívatta őt a király palotájának tróntermébe. Így szólt a Gépkirály, mikor az Italgép féltérdre ereszkedett királya előtt:
-Nagy-nagy titok nyomja acélszívemet. Talán enyhíteni tudom fájdalmamat, ha megosztom veled. - a Gépkirály szeméből egy higanykönnycsepp gurult végig drótszakálán. - De nem mondhatod el senkinek, különben megetetlek a Rozsdafenevaddal!
Az Italgép meghallgatta a titkot és megesküdött, hogy senkinek sem árulja el. Ám ahogy teltek-múltak a napok, egyre nehezebben tudta magában tartani a hatalmas titkot. Szokásos hajnali sétája során a városszéli roncstemető felé tévedt. Meglátott ott egy leselejtezett, már nem működő gépet. Szeme helyéből vékony vezetékek lógtak ki. Csak piros felsőteste volt meg, rajta egy matt, ezüst violinkulccsal. Deréktól lefelé nem voltak meg a alkatrészei, és az egyik keze is hiányzott. A holtak már nem beszélnek, gondolta az Italgép. Azzal odahajolt a halott gép szenzorához, és belesúgta a király titkát.
Pár hónap elteltével közeledett a Gépkirály századik születésnapja. A közelgő ünnepség alkalmából egy új Zenegép érkezett a palota udvarába. Az előző nyugdíjba vonult, és bár ez is megjárta már a roncstelepet, tűzpiros kasznija most mégis szépen ragyogott. Rajta az ezüst violinkulcs csak úgy csillogott-villogott. Aztán eljött a nagy lakoma estéje. A birodalom minden pontjáról érkeztek a gazdagabbnál gazdagabb vendégek. Ott volt a Mosógép, a Fúrógép, de még a messziről jött Gőzgép is. Ettek-ittak, mulatoztak. A többfogásos vacsora után az Italgép szolgálta föl a lovagteremben a finomított kenőolajat. Ám amikor a teremben meglátta az új Zenegépet, leesett egy pillanatra nullára az órajele. Egyből felismerte a roncstemetőből a piros torzót. Miközben az Italgép az italt szolgálta föl a Gépkirály mit sem sejtve így szólt:
- Zenegép, hadd halljuk, hogyan muzsikálsz!
A gép halk kattanással üzembe helyezte magát, majd elkezdett énekelni:
- A király fején géprongy, nincs haja; ezt titkolja ő, ez a baja.
A teremben megfagyott a levegő, pedig a bolygó éves átlaghőmérséklete 451 Fahrenheit volt. Az Italgép hirtelen azt sem tudta, merre meneküljön. Végül a király törte meg a síri csöndet, hangos nevetésben tört ki, és vele nevettek az alattvalói is. Óriási ércszikla esett le a Gépkirály acélszívéről. Megkönnyebbült, hogy kiderült az igazság, és nem kellett tovább titkolóznia. Az Italgép is elmondta, hogyan szerzett tudomást a Zenegép a titokról. A gépek tán azóta is élnek és mulatoznak, hacsak a Rozsda meg nem ette őket. Aki nem hiszi, az járjon utána!
Internetes tamagocsik minden korosztálynak. Régebben is lehetett ősembert és/vagy tevét nevelni, és lehetett hódítani is, meg még ki tudja miket csinálni. Most is gombamód szaraporodnak ezek az internetes játékok, élükön a Gameforge termékeivel. Jópár játékukat számos nyelvre lefordítottak, így azok elérhetőek már magyar nyelven is. Lehetünk egy ókori civilizáció polgára, a Római Birodalom gladiátora, középkori lovag, vagy éppen vámpír vagy farkasember. Ugyan nem regisztráltam mindegyik játékba, de gyanítom, hogy egy kaptafára mehetnek. Megírták az egyik játékot, és azóta csak a háttérképeket cserélgetik benne. És igen, a Gameforge produktuma az Óóó, Game! is. De a Gameforge Productions GmbH oldalára ellátogatva láthatjuk, hogy vannak még azért más böngésző alapú internetes játékaik. Olyanok is, amik még nem jeletek meg magyarul. Nos, várva várjuk azokat is!
Ha jól láttam, sci-fis játékuk kettő is van. Az egyik a már említett OGame, a másik a WarpFire. A WarpFire-ről nem állítom biztosra, de lövöldözős akciójátéknak néz ki, így a képek alapján. Az OGame pedig egy stratégiai játék, melyben nem mást, mint magát az univerzumot kell meghódítani. Én is regisztráltam, és meg is kezdtem a fejlesztéseket. Na majd meglátjuk mi lesz belőle.
Hozzászólások